Véletlenül rossz esküvőre ment be, és ott találkozott élete nőjével.

1. RÉSZ

Leonardo Fuentes egy sikeres logisztikai céget vezetett Guadalajarában. Több száz szállítmányt koordinált, raktárakat felügyelt, és pontosan tudta, hogy melyik teherautónak hol kell lennie.

Azon a délutánon azonban nem sikerült a megfelelő helyre vinnie magát.

19 percet késett legjobb barátja, Daniel Herrera esküvőjéről, amelyet egy hatalmas szállodában tartottak a Chapala-tó partján. Két esküvő zajlott egyszerre a üdülőhelyen: Daniel Herrera és Rebeca Cortés esküvője a tóparti pavilonban, Diego Hernández és Emilia Corral esküvője pedig a kerti bálteremben.

Leonardo alig egy másodpercig pillantott a táblákra, majd sietve belépett a rossz ajtón.

A szertartás épp véget ért. A vendégek tapsoltak, miközben egy pár végigsétált a folyosón. Leonardo nem ismert fel senkit, de feltételezte, hogy a menyasszony rokonai.

A fogadás alatt a műsorvezető felkérte az ifjú pár barátait, hogy mondjanak néhány szót. Leonardo emlékezett a névjegykártyára, amit Daniel adott neki, arra az esetre, ha túl ideges lenne ahhoz, hogy felolvassa a saját beszédét.

Elvette a mikrofont.

– 12 éves korunk óta ismerem Danielt.

A menyasszony és a vőlegény zavartan néztek egymásra.

–Amikor elmondta, hogy feleségül fogja venni Rebeccát, tudtam, hogy végre megtalálta az igazit.

Egy kék ruhás fiatal nő, egy koszorúslány, nevetni kezdett. Leonardo követte, amíg meg nem pillantotta a hatalmas táblát a főasztal mögött: „Emilia és Diego”.

Ránézett a képeslapra. Aztán a menyasszonyra nézett.

– Te nem vagy Rebeka.

A szoba elcsendesedett.

A koszorúslány eltakarta a száját, képtelen volt türtőztetni magát.

Leonardo lassan leengedte a mikrofont.

– Azt hiszem, rossz esküvőn vagyok.

A műsorvezető reagált először.

– Emilia és Diego egy felejthetetlen fogadást szerettek volna. Azt hiszem, már sikerült is nekik.

Mindenki hangosan nevetett. Még a menyasszony és a vőlegény is nevetni kezdett. Leonardo szégyenlősen meghajolt.

– Bármi célt is szolgáljon, a beszéd nagyon széppé válik a Rebeka név után.

Ez még több nevetést váltott ki.

Megpróbált elmenekülni, mielőtt egy családtag úgy döntött volna, hogy kirúgja, de a koszorúslány elkapta.

– Elnézést. Ki maga?

—Leonardo Fuentes.

Megnézte a vendéglistát.

–Nincs Leonardo Fuentes.

– Ez kezd világossá válni.

A fiatal nőnek sötét haja, élénk szemei ​​és meglehetősen derűs arckifejezése volt.

– Ismered Emiliát?

-Nem.

– Diegóba?

-Sem.

Leonardo elővette a meghívót. A lány elolvasta, és az ablakra mutatott. Egy másik pavilon látszott a kert túloldalán.

– Ott lesz az esküvője.

– Az esküvőm?

– Az esküvő, amelyen részt kellett volna vennem. Remélem, nem azért jöttem, hogy megházasodjak anélkül, hogy tudnám a menyasszony nevét.

Leonardo folyó.

– Daniel Herrera, tóparti pavilon. Diego Hernández, kerthelyiség. Bevallom, jobban is elolvashattam volna.

– Te vezetsz?

– Van egy szállítmányozási cégem.

Abbahagyta a mosolygást.

– Ez ijesztő.

– A teherautókat magasan képzett alkalmazottak vezetik.

– Egy kicsit kevésbé ijesztő.

Mariana Navarroként mutatkozott be, a menyasszony barátjaként. Elkísérte a férfit a kerten keresztül a megfelelő pavilonhoz.

Amikor elbúcsúztak, Leonardo megkérdezte:

– Mit mondtál, hogy hívnak?

– Mariana. De 90 idegennek mondtad be a neved, így nem kellett megkérdeznem.

– Remélem, soha többé nem találkozunk kínosabb körülmények között.

– Ez inkább kihívásnak tűnik, mint vágynak.

Daniel keresztbe tett karral üdvözölte Leonardót.

– Hol voltál?

Leonardo átnyújtotta neki a névjegykártyát.

– Egy másik esküvőn olvastam fel a beszédedet.

Kevesebb mint 20 perc alatt mindenki tudta a történetet. Leonardo azonban alig hallotta a vicceket. Még mindig Marianára gondolt, és arra, hogyan sikerült a megaláztatását viccessé tennie.

Daniel követte a tekintetét a másik szobába.

—Gyere vissza.

– Egy esküvőre, ahol senkit sem ismerek?

– Már beszédet mondtál. Mostanra már a család tagja vagy.

Leonardo csak néhány másodpercig habozott. Aztán ismét átment a kerten.

Marianna látta közeledni.

– Megint eltévedt?

–Ezúttal kétszer is ellenőriztem a táblát.

– Akkor miért jött vissza?

Leonardo megállt előtte.

– Mert ez az első rossz hely, ahová szándékosan vissza akartam térni.

Mariana most először nem kapott azonnali választ.

Emilia, a barátnője, megjelent és megkérte, hogy maradjon. Leonardo végül egy olyan ételt evett, ami nem neki szólt, és annyira rosszul táncolt Marianával, hogy egyikük sem tudta kigúnyolni a másikat.

Búcsúzás közben számot cseréltek.

„Írás előtt nézd át” – figyelmeztetett.

– Sosem fogok ebből felépülni, ugye?

-Soha.

Azon az estén Mariana talált egy fényképet a közösségi médiában. Amin Leonardo mellett nevet. A képaláírás így szólt: „A koszorúslány megtalálta a betolakodót.”

Addig mosolygott, amíg új értesítést nem kapott.

Mateo Salazar, a volt partnere, reagált a fényképre.

Mariana majdnem négy évet várt arra, hogy Mateo megházasodjon. A férfi mindig több időt kért, mígnem Mariana megunta, és véget vetett a kapcsolatnak.

Percekkel később megérkezett az üzenet:

„Tudom, hogy elkéstem a buliról, de megváltoztam. Most már tényleg azt a házasságot és családot akarom, amit kértél. Beszélhetnénk?”

Leonardo véletlenül lépett be az életébe.

És a férfi, akire Mariana évekig várt, visszatért, végre mindent felajánlva neki, amire valaha is vágyott.

2. RÉSZ

Másnap reggel Leonardo ezt írta:

„Kávé? Kétszer is ellenőriztem a címet.”

Mariana beleegyezett. A kávéból ebéd lett; aztán újabb randik következtek.