Az agglegény úgy választotta ki leendő feleségét, hogy nem látta az arcát. De amikor felgördült a függöny, és meglátta a nő kerekesszékét, eltűnt a mosolya…😧
Adrian két éven át kereste a tökéletes feleséget.
Jóképű, gazdag és egy befolyásos család egyetlen fia volt. Gyönyörű nők érkeztek különböző városokból abban a reményben, hogy őket választják, de Adrian mindegyiküket elutasította.
Néhányan csak a pénzére voltak kíváncsiak.
Mások szépek voltak, de kegyetlenek.
Az apja folyton emlékeztette, hogy nem halogathatja örökké a házasságot.
„Szükséged van egy feleségre” – mondta. „Egy napon minden, ami ennek a családnak a tulajdona, a tiéd lesz.”
Adrian mindig ugyanazt a választ adta.
„Csak akkor fogok férjhez menni, ha megtalálom a megfelelő nőt.”
Aztán egy szokatlan versenyt szervezett.
Tizenkét fiatal nőt hívtak meg a családi kastélyba. Egy nagy vörös függöny választotta el a báltermet, eltakarva arcukat és testüket.
Csak a cipőik és a ruháik alsó része látszott.
Adriannak ki kellett választania egy nőt, mielőtt felgördül a függöny.
Azt állította, hogy ez segít neki választani anélkül, hogy egy szép arc befolyásolná.
Minden versenyző drága ruhában és gondosan kiválasztott magassarkúban érkezett.
Kivéve Elenát.
Elena huszonöt éves volt, és néhány évvel korábban egy súlyos autóbalesetet követően kerekesszékhez csatlakozott. Egyszerű elefántcsontszínű ruhát és szerény cipőt viselt.
A többi nő azonnal észrevette őt.
„Miért van itt?” – suttogta az egyik.
– Később lesz egy táncverseny – felelte egy másik halkan nevetve. – Nem sokáig fogja bírni.
Elena hallotta őket.
Lesütötte a szemét, és nem szólt semmit.
Majdnem visszautasította, hogy eljöjjön, de a nővére meggyőzte.
„Ugyanolyan esélyt érdemelsz, mint bárki más.”
Amikor a versenyzők a függöny mögé kerültek, Elena a sor végére állította a kerekesszékét.
Arra számított, hogy Adrian megállás nélkül elhalad mellette.
A bálterem elcsendesedett.
Adrian sötét öltönyben lépett be, és lassan végigsétált a függöny mentén.
Gondosan megvizsgált minden egyes cipőpárt.
A nők visszafojtott lélegzettel várták a folytatást.
Aztán odaért Elenához.
Cipői egyszerűek és elegánsak voltak. A többivel ellentétben nem voltak drágakövekkel díszítve, és nem is a figyelemfelkeltés jegyében készültek.
Adrián megállt.
Mosolygott.
Aztán letérdelt az egyik térdére, és gyengéden megérintette a cipője szélét.
„Én őt választom.”
A függöny mögötti nők megdermedtek.
Elena megragadta a kerekesszéke karfáját.
A függöny lassan felment.
Adrian felnézett, még mindig mosolyogva.
Aztán meglátta Elenát.
És a kerekesszék.
Eltűnt a mosolya.
Csak egy pillanatra, de Elena észrevette.
Így tett minden nő a teremben.
Adrian zavartnak tűnt, mintha a versenytársak hibáztak volna.
A többi versenyző döbbenten és dühösen meredt Elenára.
Egy szőke nő keresztbe fonta a karját.
Egy másik a szemét forgatta.
– Ő választotta őt? – suttogta valaki.
Adrian végre eszébe jutott, hogy mindenki figyel.
Udvarias mosolyt erőltetett magára, és felállt.
Elena felnézett rá, és igyekezett nem mutatni, mennyire megbántotta a férfi reakciója.
Néhány kellemetlen másodpercig egyikük sem szólt semmit.
Aztán Adrian megköszörülte a torkát.
– Még nem vagy a feleségem – mondta. – Még van egy táncverseny.
Több versenyző is elmosolyodott.
Pontosan értették, mire gondolt.
Elena nem tudott úgy versenyezni, ahogy ők.
Adrian megfordult és elindult.
Elena tekintete megtelt érzelemmel, és nézte, ahogy elmegy.
Aztán halkan azt mondta:
„Az leszek.”
Adrian egy pillanatra megállt.
Nem fordult meg.
Aztán elhagyta a báltermet.
Amint becsukódtak az ajtók, a többi versenyző Elena felé indult.
Udvarias mosolyuk eltűnt.
Olyan szorosan vették körül a kerekesszékét, hogy már mozdulni sem tudott.
A szőke nő lehajolt, és egyenesen a szemébe nézett.
– Tényleg azt hiszed, hogy a felesége lehetsz?
Elena nem válaszolt.
Egy másik versenyző a kerekesszék mögé lépett, és a kezét a fogantyúkra tette.
– Soha nem fogsz eljutni a táncversenyre – suttogta.
Elena elfordította a fejét.
„Mit csinálsz?”
A nők hideg mosolyt váltottak.
Aztán az egyikük a tolószékzár felé nyúlt.
A többit az első kommentben hagytam, mert a Facebook nem engedi, hogy itt megosszam a teljes történetet, és ami a táncverseny előtt történt, megértette Adriannal, hogy Elena nem a kastély leggyengébb nője. Ezért hagyom a folytatást a kommentekben.👉👉‼️‼️⬇️⬇️
Ha a link nem jelenik meg, váltsd a hozzászólásokat a „Legrelevánsabb” -ról az „Összes hozzászólás” -ra . 👇👇
Második rész
Néhány másodpercig senki sem mozdult.
Az Elena tolószéke mögött ülő nő lassan kioldotta a kerékzárat.
A szőke versenyző közelebb hajolt, és suttogta:
„El kellene menned, mielőtt szégyellni fogod magad.”
Elena a körülötte álló nőkre nézett.
Megijedt, de nem volt hajlandó lesütni a szemét.
„Ugyanazért jöttem ide, mint te” – mondta. „Megérdemlem a lehetőséget, hogy versenyezhessek.”
Az egyik nő nevetett.
„Egy táncversenyen?”
Mielőtt Elena válaszolhatott volna, kinyílt a bálterem ajtaja.
Adrian visszatért.
A nők azonnal kiszálltak a kerekesszékből, és kellemes mosolyt erőltettek az arcukra.
De Adrian már eleget látott.
Az asztalon felejtette az óráját, és csendben tért vissza. A folyosóról minden szót hallott.
„Mi történik itt?” – kérdezte.
Senki sem válaszolt.
A szőke nő idegesen elmosolyodott.
„Csak a szabályokat magyaráztuk el neki.”
Adrian Elenára nézett.
„Igaz ez?”
Elena habozott.
Leleplezhette volna őket.
Ehelyett azt mondta:
„Aggódnak, hogy nem tudok részt venni a következő fordulóban.”
Adrian a lány arcát tanulmányozta.
