1. RÉSZ

– Ennyi. Ma este eljön az anyám, és megtanít majd neked, hogyan kell viselkednie egy feleségnek.

Sergio olyan durván tolta meg a tányért, hogy két krokett esett a földre. Reggel 6:35 volt egy valenciai lakásban, és Clara már 5 óra óta talpon volt. Kevesebb mint fél óra múlva el kellett mennie a karosszériaműhelybe, ahol dolgozott. Hónapok óta túlórázott, mert valakinek fizetnie kellett a lakbért, a villanyt, a bevásárlást és az autóhitelt.

Sergio viszont továbbra is rövidnadrágban ült a számítógép előtt.

Mióta hét hónappal korábban otthagyta az állását, azt mondta, hogy „személyes márkát épít”. Az egyik nap élő közvetítéseket akart készíteni videojátékokról, a következőn pedig egy közösségi média ügynökség elindításáról beszélt. A bevétel sosem valósult meg.

Klára a tányérra mutatott.

– Ha nem szereted őket, van tojás a hűtőben.

– Anyám soha nem szolgált volna fel ilyet apámnak.

A hűtőszekrény mellett Nube, a hatalmas fehér-szürke macska, akit évekkel korábban mindketten örökbe fogadtak, figyelte a vitát.

Clara egy krokettet hagyott a tányérjában.

– Legalább nem tart beszédeket reggeli előtt.

– Most egy macskához hasonlítasz?

– Nem. Nube maga oldja meg a problémáit.

Klára felkapta a hátizsákját és elment.

A megjegyzés annyira feldühítette Sergiót, hogy úgy döntött, bebizonyítja, hogy tud főzni. Elővett egy régi vasserpenyőt, amit Clara kincsként őrzött. Magasra állította a hőt, túl sok olajat tett bele, és feltört három tojást. Némelyik a földre esett; mások azonnal megégtek.

A füsttől megriadva vizet lövellt.

Olaj fröccsent szét a konyhában. Nube elugrott, felborított egy virágcserepet, és koszt hagyott maga után a kamra mellett. Sergio kétségbeesetten lisztet öntött a serpenyőbe. Az eredmény egy fekete kéreg lett a vasalóhoz, foltos csempék, és olaj borította be a padlót.

És úgy döntött, hogy mindez Clara hibája, hogy „egy lehetetlen serpenyője” van.

Este 7:20-kor Clara kimerülten tért vissza. Mielőtt felment volna az emeletre, vett egy doboz házi készítésű marhahúsos-zöldséges gyozát a Központi Piactéren, amit még aznap készített Pilar, a környéken jól ismert szakács.

Amikor kinyitotta az ajtót, a konyhát látta meg.

Aztán meglátta a serpenyőt.

—Szergio.

Nyakában lógó fejhallgatóval jelent meg.

–Megpróbáltam főzni. Az a régi serpenyő nem jó.

– Te fogod ezt mind kitakarítani.

Sergio egy folyó.

– Nem tervezek szobalánymunkát vállalni.

Clara hangtalanul nézett rá.

– Akkor holnap összeszeded a számítógépedet, a ruháidat, és elmész. A szerződés az én nevemre szól, és már hét hónapja szinte mindent én fizetek.

Sergio elővette a mobiltelefonját.

–Tökéletes. Felhívom anyámat. Amikor meglátja, hogyan bánsz velem és milyen kaját veszel, helyre fog tenni.

Négy fotót küldött neki: a gyozák dobozáról, a romos konyháról, a serpenyőről és egy szelfit egy áldozat arckifejezésével. Hozzátette: „Anya, gyere. Clara nem főz, ő takaríttat engem, és ki akar rúgni.”

Kevesebb mint 1 perc alatt megjött a válasz.

„Oda megyek.”

Sergio elmosolyodott.

Clara csak bámulta a megfeketedett serpenyőt.

Azt nem tudta, hogy az anyja felismeri majd, amint átlépi a küszöböt.

2. RÉSZ

Negyven perccel később Teresa belépett a lakásba, a táskája még mindig a vállán lógott. 35 éven át koordinálta egy egyetemi kollégium konyháját, és egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy megtudja, ki égette oda a szószt.

Sergio odafutott hozzá.

– Anya, nézd, hogyan élek!

Teresa nem válaszolt. A földre, az olajra, a lisztre, és végül a serpenyőre nézett.

– Ki tette ezt?

–Megpróbáltam főzni, mert Clara sosem főz. De az a serpenyő szörnyű. Aztán bejött és rám ordított.

– Nem sikítottam – mondta Clara.

Sergio kinyitotta a fagyasztót, és kivette belőle a dobozt.

– És nézd, mit vesz. Fagyasztott ételt.

Teresa elolvasta a címkét: „Pilar Ferrer. Ma készült. Központi Vásárcsarnok.”

Felnézett.

– Pilar Ferrer?

Klára bólintott.

—28. pozíció.

Teresa röviden felnevetett.

– Tizenkét évig dolgozott velem. Kézzel készíti a tésztát, a húst pedig minden reggel a piacon veszi.

Sergio hallgatott.

Teresa odalépett a serpenyőhöz, egy fakanállal lekaparta a tészta héját, és megszagolgatta a maradékot.

– Túl forró olaj. Megégett tojás. Víz a zsiradékon. Aztán liszt.

A fiára nézett.

– Te csináltad ezt?

– Csak próbáltam…

– Vizet adtál az olajhoz?

Sergio lesütötte a tekintetét.

Teresa egy kis jelre mutatott a fogantyú mellett.

– Ez a serpenyő anyámé volt.

Klára kinyitotta a szemét.

– Az esküvőd napján adtam neked – folytatta Teresa –, mert úgy gondoltam, te vagy a család legfelelősségteljesebb embere.

Aztán Sergióra nézett.

– És úgy tűnik, igazam volt.

Sergio elsápadt.

Teresa fogta a felmosót, és a kezébe vette.

— Kezdje el a takarítást.

– Anya, azért jöttél, hogy megvédj.

– Nem. Azért jöttem, mert hazudtál nekem.

Aztán Terézia hozzátette, amire Klára sem számított:

– Ha befejezted, beszélni fogunk a számládról eltűnt 6000 euróról.

3. RÉSZ

Sergio meghúzta a felmosórongyot.

– Milyen 6000 euró?

Teresa még csak pislogni sem mert.

– Azok, amiket Clara egy nagyobb ház bejáratához tartogatott.

A csend hőmérséklete megváltozott.

Klára lassan felemelte a fejét.

— Honnan tudod ezt?

Terézia a fiára nézett.

– Mert három héttel ezelőtt felhívott, hogy pénzt kérjen. Azt mondta, van egy befektetési lehetősége, és vissza kell szereznie néhány veszteséget, mielőtt te megtudod. Mondtam neki, hogy nem. Azt hittem, megértette az üzenetet.