Mivel nem engedhette meg magának a tejet a fiának, rossz számra küldött SMS-t… és egy milliomos nagy meglepetést okozott neki!

1. rész

Mariela az üres tápszeres dobozt nézegette, miközben a babája az éhségtől sírt, és mióta megszületett, most először gondolta arra, hogy talán cserbenhagyja anyaként.

Fél hét volt az iztapalapai lakásában. A nyolc hónapos Gael a mellkasához szorított cumisüvegéért nyúlt. Megölelte, újra kinyitotta a szekrényt, és ugyanazokat a dolgokat találta: rizst, sót és egy zacskó lencsét.

Három héttel korábban elvesztette az állását egy fodrásznál. Azóta házhoz járt hajvágásra, de az előző vendége lemondta az időpontot, és az összes pénz elment a lakbérre, pelenkákra és az utazásra. Egy egészségügyi probléma miatt nem termelt elég tejet Gael megetetéséhez.

A gyermek apja a terhesség alatt elment. Először megígérte, hogy visszatér, aztán abbahagyta a válaszadást.

Mariela felvette a telefont, és egy jegyzetfüzetben kikereste Ana új számát, a húgáét. Gael karjaiban fészkelődve felírta.

– Ana, kölcsönadnál nekem 300 dollárt Gael tápszerére? Pénteken visszafizetem. Nincs más kitől kérdeznem.

Elküldte az üzenetet, és megcsókolta fia nedves homlokát.

A város másik oldalán a 35 éves Julián Salgado éppen a lakásából indult, hogy elmenjen az általa vezetett technológiai céghez. A telefonja rezegni kezdett a liftben.

Elolvasta az üzenetet. Már éppen nem akarta volna tudomást venni róla, de ismét a baba nevére nézett.

– Azt hiszem, tévedsz. Én nem Ana vagyok.

Mariela úgy érezte, hogy még ez a kis erőforrás is zárva van előle.

– Elnézést. Rosszul írtam le a számot. Elnézést kérek a kellemetlenségért.

A következő válasz még azelőtt megérkezett, hogy letehettem volna a telefont.

– Tudok segíteni. Van számlád, ahová átutalhatnád a pénzt?

Gyanakodott. Megnézte a profilképét: egy kék inges férfi állt az ablak előtt. Nem ismerte. Nem tudta, mit kérdezhetne tőle legközelebb.

– Csak meg kell vennem az ő tápszerét. Nem akarok semmi másra elköteleződni.

– Nem kell semmire sem elkötelezned magad. Egy babának ennie kell.

Megosztotta vele a CLABE-számát. Percekkel később 600 dollárt kapott.

Gaellel a karjában lement a patikába. Amikor visszatért, remegő kézzel készítette elő az üveget. A baba abbahagyta a sírást, és inni kezdett. Mariela a konyha padlóján ült, még mindig cipőben, és csendben sírt.

– Már eszik. Én Mariela vagyok. Köszönöm, hogy nem ítélsz el.

– Julián vagyok. Örülök, hogy jól vagy.

Pénteken, miután három lány haját formázta meg egy ballagásra, Mariela visszaadta a kért 300 dollárt.

Julian meglepetten figyelte az áthelyezést. Eltűnhetett volna, ehelyett egy idegennek tett ígéretet teljesített.

– Mondtam már, hogy nem kell visszaadnod őket.

– És megmondtam, hogy visszaadom őket neked.

Attól kezdve beszélgetni kezdtek. Először Gaelről; aztán Mariela nehéz ügyfeleiről, Julián végtelen megbeszéléseiről és a filmekről, amiket mindketten néztek, amikor nem tudtak aludni.

Soha többé nem ajánlott neki pénzt. A nő soha többé nem kért tőle pénzt.

Amikor egy menyasszony Marielát ajánlotta Doña Silvia szépségszalonjában a Del Valle negyedben, Julián felhívta az interjú után.

– Felvettek. Holnap kezdek.

– Akkor ma este ünnepelned kell.

–Azzal fogom megünnepelni, hogy kimosom az egyenruhákat, és 11 előtt lefekszem.

Nevetett. Mariela rájött, hogy egész nap erre a nevetésre várt.

Amanda, Julian ügyvezető asszisztense is észrevette a változást. 32 éves volt, és öt éve dolgozott együtt a férfival. A férfi szakmai figyelmét egy soha be nem teljesült ígéretként értelmezte.

Egyik délután Julián feloldva hagyta a telefonját, miközben egy fájlt keresett. Amanda Gael fényképét látta, alatta pedig egy beszélgetést egy Coyoacánban tartott találkozóról.

Eleget olvasott ahhoz, hogy megtalálja a szépségszalon nevét.

Szombaton Mariela megérkezett a Centenario Kertbe Gaellel a babakocsijában. Julián felismerte a zöld ruháról, amiről Gael beszélt. Idegesen közeledett felé, hiányzott belőle az a magabiztosság, amit a megbeszéléseken mutatott.

– Azt hittem, nem jössz.

– Azt hittem, megbánod, amikor megláttad, hogy társaságot hoztam.

Lehajolt a babakocsi elé.

– A meghívás mindkettőnknek szólt.

A délutánt sétálva töltötték. Amikor Gael eldobta a játékát, Julián annyiszor vette fel, ahányszor csak kellett, míg Mariela abba nem hagyta a bocsánatkérést.

Hétfőn egy elegáns nő érkezett a szalonba, és megkérte, hogy szolgálja ki. A styling ülés során kérdéseket tett fel a fiáról és a szerelmi életéről.

Mariela óvatosan válaszolt. Még soha nem látta ezt az ügyfelet.

Amíg a nő telefonja fel nem gyulladt a komódon.

Julian megjelent a képernyőn.

Az ügyfél pedig, észrevéve Mariela tekintetét, fejjel lefelé fordította a készüléket.

2. rész

Mariela továbbra is szorongatta az ecsetet, de abbahagyta a mozgatását.

– Ismered Juliant?

A nő a tükörképén keresztül mosolygott.

– Vele dolgozom. Amanda vagyok. Ő mesélt nekem erről a szalonról.

Mariela nem emlékezett rá, hogy megadta volna Juliánnak kollégája nevét. Ennek ellenére próbálta meggyőzni magát, hogy semmi baj sincs. A férfi mindenkivel barátságos volt; talán ő ajánlotta a munkáját.

Amanda fizetett, bőkezű borravalót hagyott, és elment.

Azon a délutánon, miközben Julián néhány szerződést nézett át, megemlítette a látogatást.

– A barátod remekül dolgozik.

– Marielával mentél?

– Kíváncsi voltam. Most már értem, miért van rád annyira szüksége.

Julián felnézett.

– Nincs velem, mert szüksége van rám.