1. RÉSZ

– Menj el otthonról még ma, és keress egy válóperes ügyvédet, mielőtt a férjed visszatér.

Dr. Patricia Salgado halkan, remegő kézzel mondta, miután kikapcsolta az ultrahangos monitort.

Camila Herrera hirtelen felült.

– Mi baja van a babámnak?

–A babád jól van. A probléma a férjed.

Addig Camila azt hitte, hogy a Mauricio Rivashoz fűződő házassága egy szerelmi történet. Harmincnégy éves volt, egy mexikóvárosi ügynökség marketingosztályát vezette, és vagyonának ellenére egyszerű életet élt. Öt évvel korábban nagyanyjától, Elenától örökölt egy régi házat a Roma Norte negyedben és egy közel harminchatmillió peso értékű befektetési portfóliót.

Mauricio állítólag semmit sem tudott.

Négy évvel ezelőtt találkoztak egy jótékonysági gálán a történelmi belvárosban. Pénzügyi tanácsadó volt, elbűvölő és figyelmes. A nő emlékezett rá, hogyan issza a kávéját, milyen virágokat szeret, és milyen dalokat utál. Soha nem kérdezősködött a fizetéséről, a házáról vagy az örökségéről.

Ez az, ami miatt beleszeretett.

Az egyetlen, aki gyanakodott, Teresa volt, az édesanyja, aki több mint harminc éve ügyvéd.

– Az a férfi úgy néz rád, mintha számolgatna.

Camila dühös lett, megvédte Mauriciót, és végül majdnem két évre eltávolodott tőle.

Aztán jött az esküvő, majd két évnyi próbálkozás a gyermekvállalással. Végül lesújtó diagnózist kaptak: Mauricio súlyos férfi meddőségben szenved, és a természetes terhesség gyakorlatilag lehetetlen volt.

Ragaszkodott hozzá, hogy a mesterséges megtermékenyítést végző klinikát válassza.

– Hadd csináljam meg ezt én helyettünk. Már így is túl sokat cipeltetek.

Az első próbálkozás kudarcba fulladt. A második sikerült.

Amikor Camila meglátta a két vonalat a teszten, örömkönnyeket hullatott. Mauricio megölelte, és megesküdött, hogy bármi is történjen, ők egy család lesznek.

De a terhesség negyedik hónapjában a dolgok elkezdtek megváltozni.

Megváltoztatta a mobiltelefon jelszavát, az erkélyen fogadta a hívásokat, és későn ért haza. Camila talált egy éttermi számlát két fő részére és egy szállodai foglalást arra a napra, amelyről azt állította, hogy egy edzésen vett részt.

–A hormonjaid miatt van, Cami. Mindent félreértelmezel.

Aztán hozzáférést kért a számláihoz „szülés közbeni vészhelyzet esetén”. Később meghatalmazásokat említett. Végül azt javasolta, hogy adják el a házat Rómában.

–Egy ház egy vagyontárgy. Ez a pénz, ha jól fektetjük be, megváltoztathatja az életünket.

Kamilla visszautasította.

Mauricio három napig nem beszélt vele.

És most, abban az irodában, Patricia egy bézs színű mappát tett maga elé.

– A nővérem abban a klinikán dolgozik, ahol a kezelésen részt vett. A férje fizetett neki, hogy megváltoztassa a beavatkozást.

Átutalások, üzenetek, mintaszámok és orvosi feljegyzések voltak benne.

„Mauricio fizetett azért, hogy a donor genetikai anyagát a tudtad nélkül használják fel” – folytatta az orvos. „Ezután azt tervezte, hogy megváltoztatja a feljegyzéseket, hogy úgy tűnjön, mintha a második kísérlet kudarcot vallott volna. DNS-tesztet fog kérni, amint a gyermeked megszületik.”

-Szóval így?

– Hogy hűtlenséggel vádoljon, és arra kényszerítsen, hogy átadja a pénzét és a házát cserébe azért, hogy nem teszi tönkre a hírnevét.

Camila lesütötte a tekintetét.

Az egyik kinyomtatott lapon Mauricio üzenete szerepelt:

„A szülés után csináljuk meg a második részt. Nem fog tudni semmit sem bizonyítani.”

El sem tudtam képzelni, mit fogok felfedezni.

2. RÉSZ

Camila nem sírva tért haza.

Mosolyogva tért vissza.

A liftben vett néhány mély lélegzetet, mielőtt belépett. Eszébe jutottak a kamerák, amiket Mauricio szerelt fel „biztonsági okokból”, és rájött, hogy valószínűleg a telefonjáról figyeli minden mozdulatát.

Így hát cselekedett.

Megölelte, megmutatta neki az ultrahangképet, sőt, még bocsánatot is kért, amiért „annyira érzékeny” volt a szállodai kérdéssel kapcsolatban.

Mauricio megnyugodott.

– Mondtam, hogy a hormonok miatt van.

Azon az éjszakán mélyen aludt.

Kamilla nem csukta be a szemét.

Másnap reggel kölcsöntelefonról felhívta Regina Márquezt, egy magánnyomozót, akit édesanyja egyik volt kollégája ajánlott. Két nappal később találkoztak egy kávézóban Querétaróban, messze Mexikóvárostól.

Camila mindenről másolatot adott neki.

Tíz nappal később Regina egy sokkal vastagabb mappával tért vissza.

Az első meglepetés az adósságok voltak.

Mauricio közel hárommillió pesóval tartozott sportfogadásból, online pókerből és magánkölcsönökből. Néhány hitelezője nem bank vagy olyan ember volt, aki hozzászokott a barátságos emlékeztetők küldéséhez.

A második rosszabb volt.

Több mint egy éve kisebb összegeket utalt át a cég, ahol dolgozott, ügyfeleinek számláiról. Regina becslése szerint körülbelül kilencszázezer peso tűnt el.

– A klinika finanszírozásának egy része innen származott.

De valami hiányzott.

Regina néhány fényképet csúsztatott az asztalra.

Mauricio egy fiatal nővel belép egy polancói szállodába. Vacsorázik vele a Masaryk-hídon. Csókolózik vele egy autóban.

– Az asszisztense. Körülbelül nyolc hónapja vannak együtt.

Kamilla nem sírt.

– Van még valami más is?

Regina bólintott.

– Találtam egy másik nőt.

Sofía Andrade volt a neve. Öt évvel korábban, Guadalajarában Mauricio rábeszélte, hogy nyisson egy közös számlát „hogy jövőt építhessenek”. Hetekkel később közel 800 000 peso nem létező befektetés tűnt el.

Sofia szégyenében sosem jelentette.

Most már készen állt a beszélgetésre.

Sofiának még mindig megvoltak a képernyőképei, e-mailjei és bankszámlakivonatai. Az egyik üzenetben Mauricio pontosan ugyanazt a mondatot írta, amelyet évekkel később Camilával is használt:

– Ha igazán megbízol bennem, akkor ne kérdőjelezd meg minden lépésemet.