Egy pillanatra elhallgatott.
Aztán azt mondta:
„Szeretem a normálisat.”
Én is.
Nyolc évig azt hittem, hogy ha megtalálom Norát, azzal hazahozom.
Most már értem, hogy tévedtem.
Már van otthona.
Amit építünk, az valami egészen más.
Egy út vissza egymáshoz.
És nyolc év óta először nem kell azon tűnődnöm, hogy vajon él-e a lányom.
Tudom, hol van.
Tudom, hogy biztonságban van.
És ami a legfontosabb, végre kezdi megérteni, hogy egyetlen hiba, amit tizenhat évesen elkövetett, nem jelenti azt, hogy megérdemelte mindazt, ami utána történt.
