Ezt feltételeztem.
Richard felállt és felém sétált.
„Hét évvel ezelőtt felvettem egy ijedt fiatal nőt, aki alig tudott beszélni az interjú alatt. Ma ugyanerre a nőre bízom a céget, amelyet negyven évig építettem.”
Már sírtam is.
„Tehát az egyetlen feltételed…”
Mosolygott.
„Soha többé ne hívj főnöknek.”
A könnyeim között nevettem.
Egy hónappal később Richard hivatalosan is visszalépett a cég napi irányításától.
De minden pénteken bejön az irodába.
Velem szemben ül.
Issza a kávéját.
És valahányszor véletlenül azt mondom,
„Bennett úr, főnök…”
Azonnal felemeli az egyik ujját.
„Emlékezz a feltételre.”
Azon a napon, amikor elsétáltam a parkból, meg voltam győződve arról, hogy elvesztettem az állásomat.
A valóságban csak a régi pozíciómat vesztettem el.
Mert nem taszított ki a cégből.
Helyet csinált nekem maga mellett.
