Eleonóra életben volt.

Az ilyen típusú városnéző repülés utasai vészhelyzeti lebegőfelszerelést viseltek, és a helikopter viszonylag alacsonyan repült, mert fényképeket készítettek.

A vízzel való becsapódás brutális volt, de az úszóeszköz a felszínen tartotta Eleanort, amíg egy közeli mentőcsónak el nem érte.

Amikor Jason meghallotta, hogy él, azonnal abba a dologba kapaszkodott, amiről azt gondolta, hogy még megmentheti.

A dokumentumok.

„A tulajdon amúgy is az enyém” – erősködött. „Ő írt alá mindent.”

Eleanor ügyvédje ránézett, és letette a dokumentumok valódi másolatait az asztalra.

Jason kihagyott egy apró záradékot.

Az irányítás átruházása csak 72 óra múlva , Eleanor személyes ügyvédjének végső jóváhagyását követően lépne hatályba.

Ez egy olyan védelem volt, amelyet Eleanor évekkel korábban minden nagyobb pénzügyi megállapodáshoz hozzáadott.

Egyszerűen elfeledkezett róla.

Jason semmit sem nyert.

Néhány nappal később Eleanor kinyitotta a szemét a kórházban.

Az első kérdése nem Jasonról szólt.

Tükröt kért.

Hosszan nézte magát.

Aztán halványan elmosolyodott.

Hetvenkilenc éves volt.

Megtévesztették.

Elárulták.

De életben volt.

Amikor az ügyvédje mindent elmesélt neki – beleértve azt is, hogy Jason kezdettől fogva tudott a vagyonáról, sőt, még az első közös éjszakájukról is hazudott –, Eleanor sokáig hallgatott.

Aztán suttogta:

– Tudod, mi fáj a legjobban?

Az ügyvédje várt.

„Nem szégyelltem, hogy hetvenkilenc évesen még mindig vágyom a szenvedélyre. Már azelőtt is szégyelltem, hogy belépett az életembe. Aztán elkezdtem hinni, hogy talán tényleg még mindig jogom van nőnek érezni magam.”

Könnyek szöktek a szemébe.

 

„És még mindig hiszem, hogy így van.”

Jason nem vette el tőle azonnal ezt a szót.

Csak azt bizonyította, hogy a nő rossz férfira bízta az ügyet.

Néhány hónappal később Eleanor eladta a hatalmas házat, ahol oly sok évet töltött egyedül, és egy kisebb, óceánparti házba költözött.

Vagyonának nagy részét egy jótékonysági alapítványnak is átirányította.

Amikor egy riporter később megkérdezte, hogy megbánta-e, hogy ilyen korban beleszeretett, Eleanor megrázta a fejét.

„Nem. Csak azt bánom, hogy megbíztam benne.”

Aztán elmosolyodott.

„A hetvenkilenc évesnek lenni nem jelenti azt, hogy már nem vagy képes szeretni, vágyni vagy boldog lenni. Csak azt, hogy nagyon gondosan tudnod kell, kinek adod a szíved .”

Jason, aki azt képzelte magáról, hogy milliomos lesz az esküvője napján, még aznap csak egyetlen dolgot kapott.

Egy bögréskép.