Tyler mindkét kezével eltakarta az arcát.
Aztán közelebb hajolt hozzám, és suttogta:
„Jason bácsi folyton aláíratja a nagymamát, amikor te nem vagy itt.”
Néhány másodpercig nem értettem, mire gondol.
„Mit ír alá?”
„Nem tudom.”
„Milyen dolgokat, Tyler?”
„Dokumentumok.”
Mereven bámultam rá.
Megtörölte az arcát.
„Mikor elmész, felhoz egy mappát az emeletre.”
„Honnan tudod?”
Tyler habozott, mielőtt válaszolt volna.
„Mert láttam.”
Elmondta, hogy egy délután éppen anya szobájában ült és olvasott, amikor Jason felért az emeletre egy mappával a kezében.
Jason megkérte Tylert, hogy menjen le a földszintre.
„Így hát elmentem.”
„Rendben.”
„De aztán visszajöttem.”
„Miért?”
Tyler zavarba jött
„Nem tetszett, ahogy mondta.”
Ahelyett, hogy egészen visszament volna a hálószobába, Tyler a lépcsőforduló közelében rejtőzött el.
Ahol ült, onnan hallotta, ahogy beszélgetnek.
Jason láthatóan több papírt is tett anya takarójára.
Tyler utánozta a hangját.
„Csak azért, hogy mindenben segíthessek, amíg felépülsz.”
Összeszorult a gyomrom
„Mit mondott a nagymama?”
„Folyton azt kérdezte, hol kell aláírnia.”
„Ébren volt?”
„Valahogy így.”
Ez a válasz még jobban megrémített.
Tyler folytatta
„Egy csomót aláírt. Aztán Jason bácsi gyorsan összehajtogatta őket.”
Felálltam
„Van még valami?”
Tyler még jobban sírni kezdett.
„Egyszer éjszaka visszajött.”
„Micsoda?”
„Aludtál.”
„Mikor?”
„Nem tudom. A múlt héten.”
„Hogy került be?”
„A kulcsával. Hallottam a bejárati ajtót.”
„Miért nem keltettél fel?”
Tyler megtörölte a szemét.
„Azt hittem, mérges leszel, mert azt mondtad, hogy hagyjam abba a követését.”
Ez nagyon megütött.
„Bemegy a nagymama szobájába, és azt mondja, hogy rossz helyen írta alá.”
Lenéztem a mellette lévő párnára.
– Ezért aludtál itt eddig?
Bólintott
„Próbáltam ébren maradni.”
Kinyitottam anya hálószobájának ajtaját.
Riadtan ébredt fel, amikor felkapcsoltam a lámpát.
„Mi történt?”
„Anya, kérdeznem kell tőled valamit.”
Hunyorogva nézett rám.
– Hajnali négykor?
„Jason hozott neked dokumentumokat?”
Lassan feltápászkodott.
„Milyen dokumentumok?”
„Aláírandó papírok.”
Arckifejezése kissé megváltozott.
„Nem tudom.”
„Gondolkodj, kérlek.”
Lehunyta a szemét, és próbált emlékezni.
„Talán néhány űrlap.”
„Milyen űrlapok?”
„Azt hiszem, valami a banknak.”
Összeszorult a gyomrom
„Miért hozna neked Jason banki nyomtatványokat?”
Anya őszintén zavartnak tűnt.
– Azt mondta, hogy segít.
Napkeltekor felhívtam a családunk ügyvédjét, Denise-t.
Évekkel korábban ő intézte apa hagyatékát, és én teljesen megbíztam benne.
Amikor mindent elmagyaráztam, amit Tyler mondott, félbeszakított, mielőtt befejezhettem volna.
„Ne szállj szembe még Jasonnal.”
Reggel fél 9-re anya, Tyler és minden pénzügyi dokumentum, amit csak találtam, Denise irodájában hevert.
Denise lassan és óvatosan beszélt anyához.
„Tudatosan engedélyt adott Jasonnak, hogy hozzáférjen vagy kezelje bármelyik fiókját?”
Anya összevonta a szemöldökét
„Nem.”
„Elmagyarázta, hogy bármelyik aláírt papír feljogosíthatja őt ilyen hozzáférésre?”
„Nem.”
Denise hátradőlt a székében.
– Akkor felhívjuk a bankot.
Ez a hívás mindent megváltoztatott.
Jason benyújtott olyan dokumentumokat, amelyekben anya több fiókjához is hozzáférést kért.
Ezen kérelmek egy részének elbírálása még folyamatban volt.
Az egyik már oda vezetett, hogy felvették egy fiókba.
Anya hitetlenkedve bámult a kihangosítóba.
„Miért tenne ilyet?”
Már tudtam, hogy ennél többnek kell lennie a történetben.
A válasz még aznap délután megérkezett.
Jason belépett a házamba egy újabb mappával a kezében.
A konyhában vártam rá.
Mosolygott, amikor meglátott.
„Szia! Hol van anya?”
„Emelet.”
Aztán észrevette Denise névjegykártyáját az asztalon.
A mosolya eltűnt
Egy székre mutattam.
„Üljön le.”
Nem mozdult
„Mi történt?”
„Ülj le.”
Jason lassan leült a székre.
A papírok másolatait közvetlenül elé tettem.
„Magyarázd el ezeket.”
Az arca azonnal elsápadt.
„Nem az, amire gondolsz.”
„Mit gondolok?”
„Anyának segítettem.”
„Azzal, hogy hozzáfértem a fiókjaihoz?”
Megdörzsölte az állkapcsát.
“Gyerünk már.”
Mereven bámultam rá.
„Miért, Jason?”
Nem válaszolt
„Mennyire volt szükséged?”
Végre rám nézett a tekintete.
Csend
„Húsz.”
„Jason.”
„Húsz.”
„Húsz micsoda?”
„Ezer.”
Elfagytak a kezeim.
„Miért?”
A lépcső felé nézett.
„Bajban van a vállalkozásom.”
És végül kiderült a teljes történet.
A fizetések késtek
Két nagyobb munka csúszott be.
Elmaradt a berendezésfinanszírozással.
Pénzzel tartozott a beszállítóknak.
„Anyának ott van a pénze” – mondta. „Visszafizettem volna.”
– Már korábban is megkérdezted tőle, ugye?
Jason elnézett
„Műtét előtt?”
Egy hang hallatszott a lépcső felől.
„Igen.”
Anya ott állt, egyik kezével a korlátot szorongatva.
„Megtetted.”
„Anya” – mondta Jason
Odaléptem hozzá, hogy segítsek, de megrázta a fejét.
Lassan, egyedül jött le a lépcsőn.
Amikor végre beért a konyhába, egyenesen a férfira nézett.
„Műtét előtt kérdezted.”
Jason az asztalra meredt.
„És mit mondtam én neked?”
Nem válaszolt
Anya várt
„Azt mondtam, hogy nem.”
Jason lehunyta a szemét.
„Kétségbeesett voltam.”
„A segítés azt jelentette volna, hogy meghallgatom ezt.”
Az arca megfeszült
„Szóval miután nemet mondtam, megvártad, amíg rosszul leszek, és akkor papírokat hoztál be a szobámba.”
„Nem így terveztem.”
„Hazudtál arról, hogy mit írtam alá.”
„Azt hittem, vissza tudom fizetni.”
Anya hangja figyelemre méltóan nyugodt maradt.
„Ez nem a te döntésed volt.”
Jason hirtelen az asztalra csapta a tenyerét.
„Mert elegem van abból, hogy én vagyok a legrosszabb a bandából!”
Senki sem válaszolt neki
Rám nézett.
„Mindig is ő volt a felelősségteljes.”
Aztán Anyához fordult.
„Amikor megbetegedett, azt hittem, végre hasznos lehetek.”
Anya összevonta a szemöldökét
„Szóval te vetted át az irányítást?”
Jason szeme megtelt könnyel.
