—7 napjuk van bebizonyítani, hogy ki mond igazat. Ha nem teszik, a gyűjtést lemondják.

Miután mindenki elment, Doña Jacinta a fény felé vizsgálgatta a papírt. Aztán elsápadt.

– Ximena, ezen a lapon van a műhely belső pecsétje. Innen származik.

Valaki, aki velük dolgozott, segített Palomának.

2. rész
A műhely vezetősége sürgős ülést hívott össze. Leonor elterjesztette azt a pletykát, hogy Ximena hónapok óta mások terveit másolja, és nagymamája nevét használva családi ereklyeként árulja azokat.

Bár Jacinta megvédte, a többség a felfüggesztése mellett szavazott, amíg a nyomozás be nem fejeződik.

„Azért büntetik meg az áldozatot, hogy megvédjék magukat a botránytól” – tiltakozott Jacinta.

„Tizennégy családot védünk” – válaszolta a pénztáros. „Ha Renata felmondja a szerződést, mindannyian veszítünk.”

Ximena sírás nélkül adta át a raktár kulcsait. Távozva Mateót találta a teherautója mellett várakozva.

– Felhívhatom Renatát – mondta. – Több beszállítót is ismerek. Ha elmagyarázom, mit láttam, meghallgatnak.

– És mit fognak akkor mondani? Hogy azért kaptam a szerződést, mert a Los Laureles tulajdonosa kiállt mellettem?

– Nem érdekel, mit mondanak.

– Igen, igen. A munkámnak akkor is folytatódnia kell, amikor te nem vagy a szobában.

Mateo elfogadta a döntését, még akkor is, ha fájt neki.

A következő napokban Ximena átkutatta apja házát fényképeket, mintákat és dokumentumokat keresve. Don Eusebio megőrizte Aurelia dokumentumainak foszlányait, de egyik sem volt dátumozott.

Jacinta újabb rossz hírekkel érkezett: valaki tájékoztatta az ügyfeleket, hogy Ximena már nem dolgozik a műhelyben. Többen lemondták a rendeléseiket.

– Nem akarják bebizonyítani, hogy hazudtál – mondta Jacinta. – Semmivel sem akarnak megválni tőled, mielőtt megvédhetnéd magad.

Mateo családja eközben követelte, hogy maradjon ki belőle. A Barragán család egyenruhákat, ágyneműket és ellátmányt osztott szét több haciendában. Leonor nyilvános szembesítése régóta fennálló szerződések veszélyeztetését jelentette.

Amikor Ximena keresztezte Mateo útját a piac előtt, két üzlettársa kísérte. Tekintetük találkozott. Ximena megvárta, hogy a férfi közeledjen, de Mateo lesütötte a tekintetét, és továbbment.

Ez jobban fájt neki, mint Paloma gúnyolódásai.

Azon az estén Ximena kinyitotta nagymamája régi ládáját. Megsárgult terítők alatt egy viaszos kendőbe csomagolt jegyzetfüzetet talált. A lapok több mint 30 évre visszanyúló rajzokat, pigmentteszteket és jegyzeteket tartalmaztak.

Aurelia feljegyezte a tüköröltés minden módosítását, beleértve egy titkos részletet is: az elejét egy kész darab megfigyelésével le lehetett másolni, de a hátuljánál három meghatározott ponton kellett változtatni a szálfeszességet. E beállítás nélkül a minta az első mosás után torzulni kezdett volna.

Don Eusebio elolvasta az utolsó oldalon található dedikációt, és sírva fakadt.

– A nagymamád írta ezt neked.

Ximena hangosan felolvasta:

– Ximenának, mert egy nap valaki el akarja majd venni, amit teszünk. Ne vitatkozz a szavaival. Kérd meg, hogy mutassa meg a másik oldalt is.

A jegyzetfüzet bizonyította a technika eredetét, de nem magyarázta meg, hogyan jutott Paloma papírhoz a műhelyből, vagy ki lopta el a vásznat.

A tüntetés után egy nappal Maribel megjelent Ximena házában. Ugyanaz a nő, akinek a pántját a tánc alatt megjavította, annyira remegett, hogy alig bírta tartani a táskáját.

–Láttam, ahogy Nadia kiviszi a tekercset a raktárból.

Nadia egy fiatal kézművesnő volt, aki pénzzel tartozott Leonor boltjának.

– Miért nem szólalt meg előbb?

– Mert Leonor azzal fenyegetőzött, hogy mindent elszámol az anyjával, és elveszi tőle a hitelre vásárolt gépeket.

Maribel átadott egy véletlenül egy videohívás során készített fényképet. A háttérben Nadia látszott, amint a vászontekercset pakolja Paloma autójába.

Ximena azonnal a tanács elé akarta vinni a bizonyítékokat, de Maribel megállította.

–Van ennél valami rosszabb is. Paloma nem úgy tanult meg hímezni, hogy téged nézett. Hozzáférése volt egy eredeti darabhoz.

-Melyik?

Maribel lesütötte a tekintetét.

—Mateo anyjának az asztalterítője.

Ximena ekkor megértette, miért tűnt el Mateo. Ha Paloma birtokolta azt az asztalterítőt, akkor valaki Los Laurelesből adta neki.

Az értékelés reggelén a műhely megtelt kézművesekkel, beszállítókkal és szomszédokkal. Renata két keretet helyezett a középső asztalra.

Paloma magabiztosan érkezett. Ő kezdte először, és meglepő pontossággal reprodukálta a rajzot. A mormogás hangneme megváltozott. Még Jacinta is aggódónak tűnt.

Amikor Paloma befejezte, mosolyogva felemelte a darabot.

– Íme a bizonyíték.

Ximena közeledett.

– Most mutasd meg a hátoldalt is.

Paloma abbahagyta a mosolygást.

Mielőtt válaszolhatott volna, kinyíltak a műhely ajtajai. Mateo lépett be, kezében a hiányzó lenvászontekerccsel és anyja terítőjével.

Nadia sírva sétált mögötte.

„A bizonyíték nem csak a hátoldalon van” – mondta Matthew. „Az is, hogy ki fizetett azért, hogy az egészet ellopják.”

3. rész
Nadia mindenki előtt bevallotta. Leonor megígérte, hogy elengedi anyja adósságát, ha visszaszerzi a vásznat, lefényképezte Ximena vázlatait, és leszállít több, a műhely pecsétjével ellátott lapot. Paloma hetekig gyakorolta Mateo anyjának terítőjét a tervrajz elkészítéséhez.

Mateo elmagyarázta, hogy azért nézett le a piacra, mert az őt kísérő férfiak egyike Leonor ügyvédje volt. Úgy tett, mintha új üzleti szerződést fogadna el, hogy bejuthasson a Barragán család pincéjébe. Ott megtalálta a vásznat, az asztalterítőt és az üzeneteket, amelyek bizonyították a Nadiával kötött megállapodást.