Szüksége volt arra a munkára. Ebből fedezte anyja lakbérének egy részét és a bátyja utazási költségét az egyetemre.

Rebeka tudta.

Azt is tudta, hogy miután megkérdőjelezte a vádat, azzal fenyegette meg, hogy áthelyezi egy másik fiókba.

Mariana a képernyőre nézett, ahol az ellenőrzés még nyitva maradt.

Aztán a megégett papírra nézett.

Kinyomtatta a jegyzőkönyvet.

Feljegyezte az időpontot, és megkérte a biztonsági őrt, hogy győződjön meg róla, senki sem lép rá a maradványokra. Miután kihűltek, óvatosan egy borítékba tette őket a tanúk előtt, hogy átadja az incidenst intézőnek.

Rebeka alig nézett rá.

Azt hitte, takarít.

Samuel eltávolodott a füstszagtól, és egy padhoz lépett.

A sorban álló hölgy felajánlotta, hogy segít neki Elisával.

– Köszönjük. Már majdnem készen vagyunk.

Nem volt olyan nyugodt, mint amilyennek látszott.

Sajgott az álla az összeszorított fogaktól. Égett a gondolat, hogy emlékszik anyja aprópénzes zacskójára, miközben Rebecca úgy beszélt róla, mintha képtelen lenne megérteni őt.

Ami a legjobban aggasztotta, az az volt, hogy Elisa arra ébred, hogy az apja tolvaj.

A vezetői lift 8:55-kor nyitott.

Arturo Beltrán, a regionális igazgató, egy mappával a hóna alatt jött ki.

Lement, hogy találkozzon Sámuellel.

Hónapok óta dolgoztak a hétfőn bejelentendő műveleten: a Zárate vezette befektetői csoport megszerezte az irányítást a Banco Horizonte felett, a megfelelő felülvizsgálatok és engedélyek után.

Samuel többségi részesedést tartott fenn magának.

A vásárlás mind a 60 fióktelepet magában foglalta.

Azt kérte, hogy ne szervezzenek üdvözlőbulit. Be akarta fizetni az előleget, részt akart venni egy rövid megbeszélésen, és el akarta vinni a lányát balettra.

Arturo először a szagot érezte meg.

Aztán meglátta a telefonokat, a borítékot Mariana kezében és Samuelt a pad mellett.

Rebeka kiment eléje.

– Uram, örülök, hogy lejön. Hamisított csekket észleltünk 1 000 000 pesóról. A rendőrség úton van.

Arturo a padlóra nézett.

– Mi égett meg?

– A dokumentum. Hogy megakadályozzák a további terjedését.

Lassan felemelte a tekintetét.

Mariana előrelépett, mielőtt Rebeca újabb hazugságot tehetett volna.

– A csekket ellenőrizték. Itt a feljegyzés.

Rebeka felé fordult.

– Mariana, térj vissza…

– Hadd fejezze be – mondta Arturo.

A fiatal nő letette a kinyomtatott dokumentumot a pultra.

Samuel a pad mellett maradt, Elisát tartva.

Artúr közeledett.

– Zárate úr, azért jöttem, hogy üdvözöljem.

Mauricio abbahagyta a mosolygást, bár még mindig nem tette le a telefonját.

Rebeka a főnökére nézett.

— Ismeritek egymást?

Arturo a kezében lévő mappára mutatott.

– Zárate úr vezeti azt a csoportot, amelyik most felvásárolta ezt a bankot.

Rebeka arca elvesztette a színét.

Arturo a maradványokat tartalmazó borítékra nézett.

– És épp most égetted el a csekked a lányod előtt.

3. rész

Mauricio olyan lassan eresztette le a telefonját, hogy többen is felé fordultak.

Rebecca megigazította a jelvényét.

– Nem tájékoztattak minket a látogatásról.

Samuel kissé elmozdult, hogy tehermentesítse Elisa súlyát.

– Azért jöttem, hogy befizessek egy összeget.

– Természetesen, uram. Ha tudtam volna…

Megállt.

Hallottam, amit az előbb mondott.

Sámuel is.

– Mit csináltál volna másképp?

Rebecca Arturóra nézett, kiutat keresve.

– A biztonsági ellenőrzések nagyon szigorúak.

Mariana mindkét kezével tartotta a kinyomtatott dokumentumot.

–Én alkalmaztam azokat az ellenőrzéseket. Megparancsoltad, hogy hagyjam abba a beszédet.

– Nem értetted a helyzetet.

– Úgy tudom, hogy a név megegyezik az azonosító adatokkal, és a kiállító terület megerősítette a dokumentumot.

Remegett a hangja, de nem hátrált meg.

Arturo kérte, hogy őrizzék meg a biztonsági kamerák felvételeit, a tranzakciós naplókat és az incidensjelentéseket. Azt is jelezte, hogy ideiglenesen egy másik személy fogja irányítani a fiókot.

Rebeka tiltakozni próbált.

A rendőrség megérkezett, mielőtt befejezhette volna.

Azonnal feléjük indult.

–Én intéztem a hívást. Ez az úriember bemutatta…

A sorban álló nő felvette a telefonját.

– Felvettem, mielőtt elégette.

A biztonsági őr megerősítette, hogy Samuel nem bántalmazta, és nem is fenyegetett meg senkit.

Mariana átadta a regisztrációs bizonylatot.

A tisztek meghallgatták a különböző beszámolókat, és elkezdték dokumentálni a történteket. Samuel kiléte nem helyettesítette a nyomozást: létezett egy megsemmisült csekk, egy előzetes ellenőrzés, és több tanú is tanúja volt a hívás során elhangzottaknak.

Rebeca Mauricióra mutatott.

– Nyomás alatt tartott, hogy tegyek valamit.

Mauricio hátrált egy lépést.

– Csak felvettem.

A szerelem szó eltűnt a beszélgetésből.

Samuel kérte, hogy vegyék el Elisától a vallomását. Nem akarta, hogy a nő a vádak közepette felébredjen.

Arturo kapott egy szobát a közelben.

A lány kinyitotta a szemét, amikor az apja leült.

– Most balett van?

Samuel érezte, hogy valami ellazul a mellkasában.

– Mégiscsak sikerült.

– Miért van rossz szaga?

– Egy papírdarab kigyulladt. Már eloltották.

Elisa ismét a vállára hajtotta a fejét.

Amikor végzett, Samuel visszatért a hallba. A bank intézi majd a kibocsátó bankkal a szükséges lépéseket a csekk érvénytelenítéséhez és pótlásához. A dokumentum elégetése nem okozta a pénz eltűnését, de egy megoldandó problémát okozott.

Rebecca az asztala mellett állt, névtábla nélkül.

Sámuel némi távolságra megállt.

– Anyukám szokott idejárni a mosodából származó érmékkel.

Felnézett.

– Úgy éreztette vele, mintha útban lenne. Ezért volt fontos nekem ez a foglaló.