Amit Carter sosem tudott, az az volt, hogy elhunyt apám hatalmas örökséget hagyott rám, amely ingatlanokból, technológiai befektetésekből és magántrösztökből állt. Ezt a vagyont holdingtársaságok és rejtett szervezetek mögé rejtettem, mert azt akartam, hogy Carter higgyen ellátói szerepének valódiságában.
Ez a döntés csak táplálta az illúziót.
Amikor Brenda elkezdte követelni a márkás táskákat, a drága nyaralásokat és a pénzt, amit Carter valójában nem engedhetett meg magának, titokban befektetési hozamokat utaltam át a számláira, vállalati bónuszoknak álcázva. Carter büszkén költekezett, miközben az anyja továbbra is lustának, haszontalannak és a fiától anyagilag függőnek nevezett.
Legkegyetlenebb támadásai a gyermekvállalási képtelenségünkre vonatkoztak. Évekig nyilvánosan engem hibáztatott, nem tudván, hogy a termékenységi vizsgálatok kimutatták, hogy a reproduktív egészségem normális, és Carternek kellett komoly termékenységi problémákkal küzdenie.
Még az orvosi papírokat is megváltoztattam, hogy megvédjem a büszkeségét.
Oliver klinikáján fekve végre megértettem, milyen alaposan kitöröltem magam, hogy megvédjem azt a férfit, aki végül megpróbált végleg kitörölni engem.
Aztán egy másik emlék is felszínre került.
