Az eredmény majdnem azonos volt.
Másodperceken belül vissza is esett a földre.
Ezúttal ott maradt.
Amióta Lexi megérkezett, Brenda most először tűnt őszintén bizonytalannak.
Felnézett a tetovált nőre, és nehézkesen lélegzetvételek között megkérdezte:
„Ki maga?”
Lexi lenézett rá.
„Valaki, akivel soha nem lett volna szabad összetűzésbe kerülnöd.”
Ekkor értette meg mindenki a menzán, hogy Lexi sosem volt nyugodt, mert gyenge volt.
Nyugodt volt, mert pontosan tudta, mire képes.
Ahogy mozgott, ahogy pánik nélkül irányította Brendát, és ahogy a technikát alkalmazta a nyers erő helyett, egy dolgot nyilvánvalóvá tett.
Lexi komoly szakmai képzésben részesült.
Senki sem tudta pontosan, hol tanulta, és Lexi soha nem magyarázta el.
Egyszerűen felkapta a tálcája maradékát, ránézett a padlón szétszórt ételre, és elsétált.
De attól a naptól kezdve Brenda soha többé nem nyúlt az ételhez.
És senki más sem.
