A legveszélyesebb rab elkezdte zaklatni az új lányt, megpróbálta elvenni az ételét és mindenki előtt megalázni, de soha nem tudta volna elképzelni, hogy ki is ez a titokzatos tetovált lány valójában.😲
Amikor egy új rab érkezett a női börtönbe, sokan azonnal felfigyeltek rá.

A fiatal nő szokatlanul nézett ki. Karjait, nyakát és mellkasának egy részét tetoválások borították. Alig beszélt senkivel, ritkán emelte fel a tekintetét, és mindig magában tartotta magát.

A legtöbb rab szeretett az újonnan érkezőkről beszélgetni, de ez a lány nem adott sok pletykálnivalót. Nyugodtan követte az őrök utasításait, soha nem okozott bajt, és teljesen érdektelennek tűnt a barátkozás iránt.

Lexinek hívták .

Volt egy szabály abban a börtönben, amit minden újonnan érkező nagyon gyorsan megtanult.

Volt egy nő, akitől szinte mindenki félt.

Brendának hívták .

A puszta látványától sok rab lesütötte a szemét, és megpróbált kitérni az útjából. Hatalmas volt, rendkívül erős, és éveket töltött azzal, hogy más nők életét megkeserítse.

Néhány rab mosta a ruháit. Mások a celláját takarították. Sokan adtak neki egy részét az ételüknek, egyszerűen azért, mert féltek attól, hogy mi történik, ha nem hajlandók.

Brenda imádott mindenki előtt megalázni az embereket, és idővel elérte, hogy az egész börtön megértse, hogy a vele való vitatkozás általában rosszul végződik.

Lexinek napokig sikerült kikerülnie az útjából.

Aztán egy délután, ebéd közben minden megváltozott.

A börtön menzája zsúfolásig megtelt. A nők hosszú fémasztaloknál ültek, ettek és halkan beszélgettek egymással.

Lexi egyedül ült a sarok közelében, és nyugodtan ette az ételét.

Ekkor vette észre Brenda.

Néhány másodpercig figyelte Lexit a szoba túlsó végéből, halványan elmosolyodott, majd lassan az asztalához sétált.

A közelben zajló beszélgetések halkulni kezdtek.

Több rab abbahagyta az evést.

Mindenki tudta, mi szokott történni, amikor Brenda új embert választ a kínzásra.

Megállt közvetlenül Lexi előtt, és lenézett a tálcájára.

„Add ide az ételed.”

Lexi lassan felnézett.

„Ez az én kajám. Hozd a sajátodat.”

A közelben álló nők közül többen azonnal egymásra néztek.

Senki sem beszélt így Brendával.

Brenda összehúzta a szemét.

„Még mindig éhes vagyok. Add ide. Kibírod ebéd nélkül is.”

Lexi nem emelte fel a hangját.

“Nem.”

A kávézó szinte teljesen elcsendesedett.

Brenda már hozzászokott, hogy az első figyelmeztetés után engedelmeskednek neki, és a nyugodt elutasítás jobban feldühítette, mint a kiabálás valaha is.

Megragadta Lexi fémtálcáját, és erőszakosan maga felé húzta.

Az étel a padlóra zuhant.

Rizs, zöldségek és hús szétszórva a csempéken.

 

Brenda elégedett vigyorral nézett le Lexire.

„Tudod egyáltalán, hogy ki vagyok?”

Lexi ülve maradt.

– Térdelj le! – mondta Brenda. – Tanulni fogsz egy kis tiszteletet.

Lexi nem mozdult.

Brenda várt.

Még mindig semmi.

Ekkor vesztette el végleg a türelmét.

Megragadta Lexi vállát, és megpróbálta lerántani a padról.

Több rab elfordította a fejét, mert biztosak voltak benne, hogy már tudják, mi lesz ennek a vége.

Brenda úgy hitte, hogy a csendes, tetovált újonc másodperceken belül a padlón fog könyörögni neki, hogy hagyja abba.

Fogalma sem volt, hogy épp a lehető legrosszabb embert választotta a megalázására.

Mert Lexi egyáltalán nem az volt, akinek a börtönben mindenki gondolta.

És a következő néhány másodpercben az egész menza rájött, miért nem tűnt soha úgy, mintha félne Brendától.😱😮

Nem fért ide a történet többi része. Az első hozzászólásban megosztottam, mi történt, amikor Brenda végre megpróbálta megtámadni Lexit, miért reagált a titokzatos tetovált nő minden korábbi rabtól eltérően, és mire jött rá az egész menza néhány másodperccel később. Olvasd el a folytatást alább.👉👉‼️‼️⬇️⬇️

Ha nem látod, módosítsd a megjegyzésbeállítást a „Legrelevánsabb” értékről az „Összes hozzászólás” értékre.👇👇

2. RÉSZ
Brenda másodpercekig Lexire meredt, képtelen elhinni, hogy az újonnan érkező még mindig nem hajlandó engedelmeskedni neki.

Még soha senki nem hozta így zavarba ennyi ember előtt, és tudta, hogy ha most elmegy, a börtönben mindenki erről fog beszélni, mielőtt véget ér a nap.

– Utoljára mondom – mondta Brenda összeszorított foggal. – Térdelj le!

Lexi teljesen nyugodt maradt.

Ez elég volt.

Brenda hirtelen lecsapott a karjával, és megpróbálta egyenesen az arcába vágni.

Több rab is elállt a lélegzete.

Néhányan el is fordultak, mert biztosak voltak benne, hogy egy másik nőt fognak csúnyán megverni.

De az ütés sosem célzott be.

Az utolsó lehetséges pillanatban Lexi csak annyira mozdította a fejét és a felsőtestét, hogy Brenda ökle áthaladjon az üres levegőn.

Brenda egy fél másodpercre megdermedt.

Aztán újra próbálkozott.

Lexi ugyanolyan könnyedén kikerülte a második ütést.

Addigra az egész menza elcsendesedett.

Az emberek már nem nevettek.

Figyeltek.

Brenda dühös lett.

Előrelendült, és megpróbálta mindkét kezével megragadni Lexit, hogy puszta méretével legyőzze.

Ekkor Lexi végre abbahagyta a lány kerülgetését.

 

Megragadta Brenda karját, áthelyezte a testsúlyát, és Brenda lendületét maga ellen fordította.

Egy másodperccel később a hatalmas nő a földre zuhant.

Döbbent hang futott végig a kávézón.

Úgy tűnt, senki sem érti, amit az előbb látott.

Lexi továbbra is mellette állt.

Nem lélegzett hevesen.

Nem tűnt dühösnek.

Majdnem ugyanúgy nézett ki, mint a harc kezdete előtt.

Brenda megalázottan és dühösen feltápászkodott, és újra megpróbált támadni.