Octavio ismét a lánya fényképére nézett.

Most először értette meg, hogy a nő, akit kidobott a házából, eldöntheti, hogy a birodalma fennmarad-e.

2. RÉSZ

Valeria a Santa Fe-i irodájában volt, amikor az asszisztense közölte vele, hogy az egész családja a recepción várakozik.

– Van időpontod?

-Nem.

– Akkor várhatnak.

Octaviónak 47 percig kellett egy olyan szobában maradnia, ahol senki sem bánt vele úgy, mint egy birodalom tulajdonosával. Több tucat alkalmazottat látott jönni-menni, akik mind tiszteletteljesen üdvözölték Valeriát.

Amikor végre elhaladtak mellette, Leonor döbbenten nézett lánya irodájára. Renata nem nézett fel. Sebastián viszont arrogáns mosolyt öltött magára.

– Mindezt eltitkoltad előlünk – mondta Octavio.

– Soha nem kérdezted meg, hogy mit csinálok. Egyszerűen csak úgy döntöttél, hogy nem fontos.

– Még mindig a családod vagyunk.

– Tegnap felhagytam az lenni, a saját szavaiddal élve.

Leonor lassan leült.

– Apád ideges volt.

– És te félrenéztél.

Octavio letett egy mappát az asztalra.

—A finanszírozási megállapodás átmeneti likviditási hiányt okozott. Szükségünk van a Horizonte-ra, hogy meghosszabbítsa az adósságtörlesztési határidőket.

-Időbeli?

Valeria kinyitotta a mappát, átnézett két oldalt, majd becsukta.

– Mielőtt a segélyről beszélnénk, a csapatom minden számlát áttekint.

Sebastian a szék karfájára ütött.

–Ez felesleges. Ledesma Desarrollo garantálja az építkezést.

– Pontosan ezért kell mindent átnéznem.

– Nincs felhatalmazása a cégünk vizsgálatára.

– Akkor nincs joguk kérni a pénzemet.

Octavio elfogadta a könyvvizsgálatot.

A következő 48 órában Valeria csapata olyan szerződéseket, bankszámlákat és kötelezettségeket vizsgált meg, amelyeket soha nem hoztak nyilvánosságra a Montiel Csoport igazgatótanácsa előtt.

Az igazság rosszabbnak bizonyult, mint képzelték.

A nyereséges szállodákat eladósodás terhelte. Az új projekthez hiányoztak a szükséges engedélyek. Néhány előleg eltűnt a Ledesma Desarrollóhoz köthető vállalatoktól.

A Montielék feltételezett szövetségese pedig a csőd szélén állt.

Sebastian nem mentette volna meg őket.

Octavio presztízsére és vagyonára volt szüksége, hogy megmentse a saját családját.

Amikor Valeria bemutatta az eredményeket, Renata lebénult.

„A megállapodás része volt a vállalásunk?” – kérdezte.

Sebastian felkelt.

– Ne beszélj hülyeségeket. Szeretlek.

Valeria egy kinyomtatott e-mailt csúsztatott az asztalra.

Renata elolvasta. Ebben Sebastián apja az esküvőt úgy írta le, mint „azt az érzelmi garanciát, amely Octavio részvételéhez szükséges a műtétben”.

„Tudtad ezt?” – kérdezte a lány.

– Ez üzleti nyelv.

Renata megütötte.

Sebastian megpróbálta visszatartani, de Valeria közbelépett.

– Menj ki az irodámból.

– Megbánod még – fenyegetőzött. – Ha Ledesma elbukik, magával rántja a Montiel-csoportot is.

– Ezt már tudom.

Amikor Sebastian elment, Octavio mintha 10 évet öregedett volna.

– Meg lehet menteni a céget?

Valeria a szállodák fényképeit nézegette. Szobalányokra, szakácsokra, kertészekre, recepciósokra és egész családokra gondolt, akik ezektől a munkáktól függtek.

Visszautasíthatta volna, és hagyhatta volna, hogy az apja mindent elveszítsen.

Néhány másodpercig jogosnak tűnt számára az ötlet.

De az igazságszolgáltatást nem szabad összekeverni a bosszúval.

– Meg tudom menteni, ami még működik – felelte. – Nem fogom megmenteni a büszkeségedet vagy a család életmódját.

Leonor a táskáját szorongatta.

— Mit jelent ez?

–Ez azt jelenti, hogy el kell adni a nem produktív ingatlanokat, le kell mondani a Riviera Maya üdülőhelyről, és csökkenteni kell a cég által fizetett összes személyes költséget.

– A Los Cabos-i ház a családé – tiltakozott Leonor.

—A ház vállalati vagyonként van nyilvántartva, és a karbantartását alkalmazotti pénzből fedezik.

Octavio lehunyta a szemét.

—Mi mást?

– Le kell mondania operatív vezetői szerepéről. Egy független igazgatótanács felügyeli majd a döntéseket. A Montiel és a Ledesma családok közötti minden egyes tranzakciót teljes körűen ellenőrizni fognak.

– Ez nem segítség – motyogta. – Ez egy hatalomátvétel.

– Nem. Egy felvásárlás során semmi sem maradna. Ez az átszervezés védi az életképes szállodákat és garantálja a fizetéseket. Részvényes marad, de felügyelet nélkül többé nem játszhatja át a céget.

Octavio a lányára nézett, akit úgy kezelt, mint egy kudarcot.

– Meg akarsz büntetni.

– Ha meg akarnálak büntetni, akkor nem kínálnálak neked semmit.

Valeria elé tette a szerződést.

– Négy napod van az aláírásra. Ezt követően a Horizonte követelni fogja a tartozás kifizetését, és a bankok is ugyanezt teszik.

Octavio válasz nélkül távozott.

3 napig semmi hír nem volt.

A negyedik szobában, délután fél hétkor Valeria hívást kapott a pénzügyi igazgatótól.

A csoportnak csak 72 óra bérszámfejtésre volt elegendő pénze.

Több ezer munkavállaló maradhat fizetés nélkül.

Röviddel ezután Octavio belépett a tárgyalóba, kezében a szerződéssel.

„Ha aláírom” – mondta –, „megszűnök az az ember lenni, aki ezt a céget felépítette.”

Valeria egy tollat ​​tett elé.

– Ha nem írod alá, te leszel az, aki elpusztította.

Octavio felvette a tollat.

De mielőtt közelebb vitte volna az újsághoz, ránézett a lányára, és feltette a kérdést, ami mindent megváltoztathatott:

– Azután, amit veled tettem, miért akarsz még mindig megmenteni minket?

3. RÉSZ

Valéria várt egy kicsit, mire válaszolt.

„Nem védem a családom által bemutatott események verzióját, amelyek megbántottak. Olyan embereket védek, akiknek semmi közük nem volt a sérüléseinkhez.”

Octavio lesütötte a tekintetét.

– Azt hittem, gyenge vagy, mert sosem versenyeztél Renatával.