A férjének fogalma sem volt, hogy a rejtett kamera még mindig felvételt készít, amikor elment dolgozni… és amit felfedezett…

1. RÉSZ

Camila Ortega délután 3:07-kor tudta meg, hogy a házassága minden kedden 9:47-kor véget ér.

A kocsijában ült, egy monterreyi vállalati toronyház parkolójában. Egy megbeszélést lemondtak, és hogy elüsse az időt, megnyitotta az otthoni biztonsági kamerái alkalmazását.

Két évvel korábban telepítette a rendszert, miután több rablás történt a környéken. A férje tudott az összes kameráról, de úgy tűnik, elfelejtette azt, amelyiket a hálószobában, a könyvek között rejtettek el.

Camila visszatekerte a felvételt 9:47-re.

Az ajtó kinyílt.

Mauricio Treviño belépett egy barna hajú, piros ruhás nő kíséretében. Mindketten nevettek. A nő megfogta a férfi kezét, és odavezette az ágyhoz, ahol Camila minden este aludt.

Kamilla lélegzete elállt.

Be akarta zárni az alkalmazást, de tudnia kellett, meddig mehet el a hazugság. Huszonhárom percig nézte, ahogy a férfi, akivel hét évig voltak házasok, minden ígéretét be nem tartja.

Amikor a videó véget ért, csendben sírt. Aztán megtörölte az arcát, és átnézte a korábbi felvételeket.

Ugyanez a nő jelent meg múlt kedden.

Csütörtökön is.

Camila két hónappal ezelőttre ment vissza. Mauricio hetente egyszer vagy kétszer vitte haza, mindig miután Camila elment dolgozni.

Rezgett a telefonja.

„Szia, drágám. Mit kérsz vacsorára? Vehetek valamit, ha visszaérek. Szeretlek.”

Camilának hányingere lett.

Írt:

„Amit csak akarsz, az rendben van. Én is szeretlek.”

Nem akarta, hogy a lány megtudja, hogy lebukott.

Még nem.

Camila kereskedelmi ingatlanügynökként dolgozott. Megtanulta, hogy soha ne kezdjen bele egy alkudozásba anélkül, hogy tudná, mennyit veszíthet. A háza, amelyet három évvel a házassága előtt vett, az övé volt. A nagymamája is jelentős örökséget hagyott rá.

Mauricio sokkal kevesebbet keresett, és szinte mindenét autókra, elektronikai cikkekre és baráti összejövetelekre költötte. Camila fizette a jelzáloghitelt, a közüzemi számlákat és a legtöbb kiadást.

Nem engedném, hogy elvegye tőlem a jövőmet is.

Másnap úgy tett, mintha beteg lenne. Amikor Mauricio elment, letöltötte az összes elérhető felvételt, és három másolatot mentett el: egyet egy külső merevlemezre, egy másikat az irodájába, az utolsót pedig egy széfbe.

Aztán ellenőrizte a megosztott számítógépet. Mauricio e-mailje még mindig nyitva volt. Egy „Projektek” nevű mappában tucatnyi üzenetet talált egy Renata Cordero nevű nőtől.

Renata tudta, hogy Mauricio nős.

Néhány üzenetben gúnyolta Camilát, „menedzsernek” nevezve. Másokban a meglátogatott szállodákról, a házban történtekről és arról beszéltek, milyen könnyű volt becsapni.

Camila úgy érezte, hogy minden mondata eltépett egy boldog emléket, és valami gyanússá változtatta azt.

De a legrosszabb a végén jött.

Mauricio azt állította, hogy hamarosan elhagyja a feleségét, bár először meg kell győznie a ház refinanszírozásáról, hogy befektethessen egy állítólagos importőrizetbe.

Renáta így válaszolt:

„Ha aláírom, felvehetjük a pénzt. Addigra már meglesznek a jegyek.”

Camila átnézte a legutóbbi dokumentumokat, és talált egy 4,8 millió peso összegű hitelkérelmet.

Az aláírása az utolsó oldalon szerepelt.

Majdnem tökéletes volt.

De ezt a dokumentumot soha nem írta alá.

Azon az estén Mauricio vacsorát készített, és megcsókolta az arcát.

-Hogy érzed magad?

-Jobb.

– Többet kellene pihenned. Túl sokat dolgozol.

Camila elmosolyodott, miközben a hamisított aláírásra gondolt.

– Igazad van. Talán hamarosan változtatok néhány dolgon.

A következő néhány napban teljesen normálisan viselkedett. Mellette aludt, meghallgatta a terveit, és válaszolt, amikor a nyaralásokról beszélt.

Bent már elment.

Felkereste Adriana Salgadót, egy családi és vagyonjogi ügyekre szakosodott ügyvédet.

– Válni akarok – mondta Camila. – És azt hiszem, a férjem engedély nélkül próbálja meg elzálogosítani a házamat.

Adriana nem mutatott meglepetést. Átnézte az okiratokat, a vagyonelkülönítési megállapodást, a kérelmet és a felvételeket.

– A házasságtörés megmagyarázza, miért akar véget vetni a házasságnak, de a hamisított aláírás már más tészta. Ez csalásnak minősülhet.

– Elvehetik a házamat?

– Nem, ha most cselekszünk.

Elmentek a bankba, blokkolták az összes tranzakciót, és kérték az eredeti fájlok felülvizsgálatát. Egy szakértő megerősítette, hogy az aláírást egy adásvételi szerződésről másolták.

Azt is felfedezték, hogy Renata annál a külső cégnél dolgozott, amely a pénzintézet dokumentumait ellenőrizte.

Camila azt hitte, már látta a legrosszabbat.

Aztán a bankvezető egy másik dossziét tett az asztalra.

– Ortega asszony, a férje 5 nappal ezelőtt benyújtott egy második kérelmet.

– Újabb jelzáloghitelért?

– Nem. Hogy 10 millió peso értékben életbiztosítást kössön.

– Ki jelenik meg kedvezményezettként?

A férfi lesütötte a tekintetét.

– Renata Cordero asszony.

2. RÉSZ

A biztosítást még nem hagyták jóvá, de Camilának ez elég volt ahhoz, hogy megértse, a kaland nem az egyetlen veszély.

Mauricio személyes adatokat használt fel, aláírást hamisított, és megpróbált pénzt kicsalni egy olyan ingatlanból, amely nem az övé volt.

Camila panaszt tett a hamisított dokumentumok miatt. Adriana intézkedéseket kért annak megakadályozására, hogy Mauricio a nevében pénzeszközöket mozgasson vagy kötelezettségeket vállaljon.

Camila ennek ellenére hazament, úgy tett, mintha semmit sem tudna.

Elviselhetetlen volt előtte mosolyogni, de össze kellett szednie a dokumentumait, biztosítania kellett a számláit, és gondoskodnia kellett a zökkenőmentes távozásról.

A fizetési betétjét személyes számlára váltotta. A közös megtakarításoknak csak a törvényben előírt felét vette ki, és minden tranzakcióról nyilvántartást vezetett.