Sírni kezdtem.
Mihály lehajtotta a fejét.
„Tudom, hogy néha rosszul fogalmaztam. Úgy hangzott, mintha erőltetném az igazságot. Évekkel ezelőtt el kellett volna mondanom az igazat.”
Hirtelen tizenhét évnyi beszélgetés zúdult vissza az eszembe.
„Tarts pénzt a számládon.”
“Ha utálod a munkádat, keress másikat.”
„Ha két munkahelyen kell dolgoznom, akkor fogok.”
Soha nem próbált meg függővé tenni tőle.
Azokban az években rettegett attól, hogy egy nap függővé válok tőle.
Néhány hónappal később végre otthagytam azt a munkát, amit már nem szerettem.
Ezúttal Michael elmosolyodott, és azt mondta:
„Jó. Pihenj egy kicsit. Aztán döntsd el, mit akarsz csinálni.”
Visszamosolyogtam.
„És mi van, ha úgy döntök, hogy soha többé nem akarok dolgozni?”
Nevetett.
„Most már a te döntésed.”
És talán ezt próbálta végig, nagyon rosszul, megadni nekem.
Egy választás.
