A férjem egy nyolcfős családi vacsorán kevert le nekem egy pofont, és miközben mindenki úgy tett, mintha mi sem történt volna, az anyósom odahajolt hozzám, és azt suttogta: „Én maradtam… te ne kövesd el ugyanezt a hibát!” Nem sírtam, nem csináltam jelenetet: felkaptam a táskámat, és kisétáltam. Azt hitte, sikerült földig aláznia, de fogalma sem volt róla, mi után nyomozok titokban már fél éve.

„Az ügyfelem a házastársi otthon kizárólagos használatát és ideiglenes nyugdíjat kér” – jelentette be mosolyogva. „A cége egyelőre nem termel bevételt, és ő sem kap fizetést. A feleségének viszont stabil jövedelme van.”

Majdnem felnevettem.

Sebastian napokra volt attól, hogy milliárdos értékű cégét befektetőknek mutassa be, és éppen most írt alá dokumentumokat, amelyekben eskü alatt kijelentette, hogy gyakorlatilag semmilyen vagyona nincs.

Másnap, az előzetes meghallgatáson az ügyvédje megismételte a történetet: a cég likviditás nélkül, a hitelkártyák kimerültek, adósságok, nincs személyes jövedelem.

Amikor vége lett, Marcela rám nézett.

Rajtam volt a sor.

„Van egy nagy tévedés” – mondtam. „A férjem évek óta azt mondja, hogy független könyvelő vagyok. Valójában igazságügyi könyvvizsgáló és vállalati csalások kivizsgálásának szakértője vagyok.”

Sebastian halkan felnevetett.

– Kérlek, Mariana. Te teszel kijelentéseket és értékeléseket.

Letettem egy mappát az asztalra.

– Hat hónapon keresztül ellenőriztem azokat a műveleteket, amelyekhez Ön is hozzáférést adott nekem, amikor a bérszámfejtés és az adóellenőrzések megszervezésére kért fel. Nem létező beszállítókat, hamis számlákat és olyan átutalásokat találtam, amelyek a céget egy querétarói fedőcéghez, majd később egy panamai számlához hagyták el.

A mosoly eltűnt.

„Mennyibe?” – kérdezte a közvetítő.

—Negyvenhatmillió peso.

Sebastian elsápadt.

Az ügyvédje abbahagyta az írást.

„Ez nem igaz” – mondta. „Információkat loptál a cégemtől.”

– Nem. Két évig megtartottad az adminisztrátori hozzáférésemet. És most olyan pénzügyi dokumentumokat nyújtottál be, amelyek ellentmondanak a hitelesített banki átutalásoknak.

Marcela odatett egy másik papírlapot.

—Jelentést nyújtottunk be a Mexikói Adóhatóságnak (SAT) is, valamint egy pénzügyi információkat tartalmazó panaszt, hogy az illetékes hatóságok megállapíthassák, történt-e csalás, műveletek szimulálása és vagyoneltitkolás.

Sebastian megragadta az asztalt.

– Tönkreteszed a nyilvános ajánlattételt.

–Nem kell semmit sem elpusztítanom. Csak a számokra van szükségem, hogy ne hazudjak neked.

Amikor elindultam, üzenetet kaptam Arturotól:

„Felnőttként kell beszélnünk. Reforma zártkörű klub. Harminc perc. Gyere egyedül.”

Marcela olvasta a képernyőt.

—Ne fogadjon el semmit, ami nincs rögzítve.

Már tudtam, hogy Arturo nem akarja megmenteni a fiát.

Meg akarta menteni a saját nevét.

És még mindig nem tudtam, hogy a dokumentum, amit elém fog tenni, fel fogja fedni, hogy Sebastian nem egyedül cselekedett.

3. RÉSZ

Arturo a klub egy privát könyvtárában várt rám, egy bőrfotelben ült, kezében egy whiskyvel. Nem kelt fel, amikor megérkeztem.

– Ülj le, Marianna!

Elfoglaltam a helyet vele szemben.

Az asztalra tett egy tízmillió pesós banki csekket és egy telefonkönyv vastag titoktartási nyilatkozatot.

„Írd alá, vond vissza a vádaidat, fogadj el egy diszkrét válást, és tűnj el a fiam életéből” – mondta. „Tízmillió, hogy ne játsszam tovább a hőst.”

Megnéztem a csekket.

– Meg akarod venni a hallgatásomat?

– Szeretnék lecsillapítani egy hisztit. Sebastian hibázott vacsoránál. Úgy reagálsz, mintha tönkretette volna az életedet.

– Megütött.

Arturo ivott még egyet.

„És egy házassági veszteglés miatt több száz munkahelyet fogsz tönkretenni. Ha folytatod, felhívom az ügyfeleidet. Elmondom nekik, hogy illegálisan szereztél információkat, hogy bosszúból megváltoztattad a dokumentumokat, és hogy vizsgálat alatt állsz. Hat hónap múlva Mexikóban senki sem fog felvenni, hogy akár egy írószerbolt aprópénzét is ellenőrizd.”

Felém tolta a csekket.

– Mindenkinek megvan az ára.

Rátettem az ujjamat a papírra, és visszaadtam neki.

– Akkor velem lesz problémád, mert nem vagyok eladó.

Az arckifejezése megváltozott.

Három átutalásról készítettem másolatot.

– Ezek a felhatalmazások nem Sebastiántól származnak. A tiéd.

Arturo egy pillanatra elállt a lélegzete.

Elektronikus aláírása tanácsadóként és közvetett kedvezményezettként szerepelt a megbízásokon. Az elsikkasztott pénz egy része egy olyan céghez került, amely egy hozzá köthető cég nevére vásárolt egy nyaralót.

„Amikor Sebastiánt vizsgálják” – mondtam neki –, „ezeket a tranzakciókat is ki fogják vizsgálni. És amikor ezt teszik, a vezetékneved nem fog téged védeni.”

Először remegett meg a pohár a kezében.

Szeme esőben hagytam el a klubot. Alig tettem meg egy háztömbnyit, amikor Daniel üzenetet írt: „Biztos vagy benne? Látnom kell téged. Nem bízom senkiben abban a családban.”

Egy egész éjjel nyitva tartó kávézóban találkoztunk.

Úgy tűnt, Dániel nem aludt.

– Azután, ami az étteremben történt, visszajöttem pár dologért – mondta. – Renata beszélt az apjával. Hallottam, hogy téged fognak hibáztatni mindenért, ha csődbe megy a cég.

Elővett egy kis tárolóegységet, és közénk tette.

-Mi az?

—A cég belső e-mailjeinek biztonsági mentése.

Daniel a kreatív és marketing osztályokért felelt. Sebastián a pénzmegtakarítás érdekében az adminisztratív területeket is ugyanabban az épületben helyezte el. Daniel még a hozzáférésének visszavonása előtt letöltött információkat.

Átnéztük a fájlokat.

Sebastián, Arturo és pénzügyi tanácsadók között e-mailek váltották egymást arról, hogyan „tisztítsák meg” a mérlegeiket a nyilvános ajánlattétel előtt. Utasításokat kaptak arra vonatkozóan, hogy számlákat állítsanak ki a soha nem nyújtott szolgáltatásokért. Voltak olyan üzenetek is, amelyekben Arturo követelte a pénz átutalását, mielőtt „Mariana kíváncsivá válna”.

De nem ez volt a legrosszabb rész.

Találtunk egy e-mailt a bérszámfejtési vezetőtől: negyvenhárom alkalmazott nem kapta meg a teljes havi fizetését. Az egyik fejlesztő előleget kért, mert gyógyszert kellett vennie a fiának. Sebastián azt válaszolta, hogy „elkötelezettséget kell mutatniuk”, és meg kell várniuk, amíg a tőzsdei bevezetés lezárul.