A férjem ellopta a hitelkártyámat, és elvitte az anyját egy 185 000 pesós útra, miközben én továbbra is fizettem a számlákat. Amikor azt mondta: „Ne csinálj belőle nagy ügyet, mi család vagyunk”, egyszerűen eltettem a bizonyítékokat, és felhívtam egy ügyvédet. Amit egyikünk sem tudhatott, az az volt, hogy egy régi beszélgetésből az a nyaralás valami sokkal komolyabb dologgá válhat.

Amikor ezt mondta Sofiának, a barátnője hajthatatlan volt:

– Ez már nem csak egy engedély nélkül ellopott kártya. Mindent megment.

Azon az estén újabb meglepetés ért.

Natalia, egykori munkatársa, ezt írta neki:

–Mariana, nem tudom, hogy ez most alkalmas-e, de szerintem tudnod kell. Alejandro hónapok óta jár Fernandával, a marketingben dolgozó lánnyal.

Több képernyőképet is küldött neki.

A fényképeken sosem látszott Alejandro arca, de látszott rajtuk az órája, a csuklóján lévő tetoválása és a kabátja, amit Mariana adott neki.

„A pasim tényleg tudja, hogyan kell kényeztetni” – állt egy nagyon drága étteremben készült bejegyzésben.

Egy másikon egy dizájner táska látszott.

Mariana a dátumot kereste.

Két nappal korábban húszezer peso kifizetése jelent meg a számláján.

Másnap reggel megérkezett egy alejandrói ügyvéd, hogy egyezséget ajánljon neki.

Teresa hajlandó volt kölcsönt felvenni, hogy visszafizesse a pénz egy részét, ha Mariana visszavonja a panaszt.

– Részben? – kérdezte. – Mert már nem csak 185 000-ről beszélünk.

Az ügyvéd hallgatott.

Még aznap délután Mariana üzenetet kapott egy ismeretlen számtól.

„Fernanda vagyok. Beszélnünk kell veled Alejandróról. Van valami, amit látnod kell.”

Egy kávézóban találkoztak.

Fernanda sápadtan érkezett.

– Tudtam, hogy nős – vallotta be –, de megesküdött nekem, hogy ti ketten már külön éltek. Azt mondta, hogy a lakás az övé, és hogy csak a válás lezárására vár.

Aztán letette a mobiltelefonját az asztalra.

– Tegnap este rájöttem, hogy ő is hazudott nekem.

Marianna kezdte a beszélgetést.

Alejandro első üzenete így szólt:

„Már felvettem egy másik kölcsönt annak a bolondnak. Észre sem veszi, mert mindig dolgozik.”

A második:

„Ha megkapom a lakást, nem kell többé bujkálnunk.”

Aztán egy még rosszabb párbeszéd következett.

Alejandro és Teresa között volt.

Az anyósa ezt írta:

„Menj el a kártyáért ma, amíg Mariana zuhanyozik. Láttam, ahogy beütötte a PIN-kódját.”

Alehandro így válaszolt:

„Így fizettük ki az utat. Aztán visszatettem a fiókba, és ő észre sem vette.”

Marianna lassan felemelte a tekintetét.

Fernandának még további üzenetei voltak.

Sokkal több.

És mielőtt elbúcsúzott volna, mondott valamit, amitől a gyomra összeszorult:

– Mariana, van még egy kölcsön. Sokkal nagyobb. És azt hiszem, tudom, mire tervezték felhasználni.

Azon az estén Mariana átadta Fernanda telefonját a nyomozóknak.

Órákkal később kapott egy hívást.

– Mariana asszony, jöjjön holnap korán. Éppen adatokat gyűjtünk a készülékekről, és szükségünk van rá, hogy megnézzen valamit.

— Mit találtak?

A kutató néhány másodpercig hallgatott.

– Mondjuk úgy, hogy a férje és az anyósa már egy ideje tervezték ezt.

Amikor Mariana másnap elolvasta a dosszié első oldalát, rájött, hogy a száznyolcvanötezer peso csak a kezdet volt.

3. RÉSZ

Volt egy harmadik kredit is.

Százhúszezer peso.

Alejandro Mariana dokumentumainak fényképeit használta fel, és alvás közben hozzáfért az ellenőrző kódokhoz.

De nem ez rázta meg a legjobban.

Ez a közte és Teresa között újra előkerült beszélgetés volt.

Hónapokkal az utazás előtt Teresa ezt írta:

– Ha így folytatja a spórolást, hamarosan meg tudja venni azt a másik lakást.

Alehandro így válaszolt:

– Ezért kell abbahagynod a pénzmegtakarítást.

– És mit fogsz csinálni?

– Apránként vonulj vissza. Ha nagyfokú megvonást vesz észre, meg fog őrülni.

Terézia így válaszolt:

– Hát, költekezzen. Erre való a férj.

Több tucat hasonló üzenet érkezett.

Néhányan gúnyolták Marianát, mert késő estig dolgozott.

Más esetekben azt számolták ki, hogy Alejandro mennyi pénzt tud kivenni anélkül, hogy gyanút keltene.

És volt valaki, aki Mariana fájdalmát hideg bizonyossággá változtatta.

Sándor ezt írta:

„Amikor veszek egy másik ingatlant, nehezebb lesz. Jobb most leállítani. Aztán meglátjuk, hogyan harcolunk a lakásért, ahol lakunk.”

Terézia így válaszolt:

– Annak a lakásnak a tiédnek kellene lennie. Egy férjezett nőnek nem kell külön vagyont felhalmoznia.

Mariana otthagyta a papírokat az asztalon.

—Az anyósom is tudott a kölcsönökről?

A nyomozó nem kívánt jogi következtetéseket levonni, de több üzenetre is rámutatott, amelyekben Teresa azt kérdezte, hogy mennyi pénzt keresett Alejandro, és mennyivel tartozik még.

Az a verzió, hogy csak egy „ajándékot” fogadott el, kezdett széthullani.

Mariana ekkor értett meg valami fájdalmasat.

Hónapokig azt hittem, hogy Alejandro azért depressziós, mert elvesztette az állását.

Támogattam őt.

Mindent kifizetett anélkül, hogy sokat panaszkodott volna.

Azt mondtam neki, hogy ne késlekedjen.

Lemondta a nyaralását, mert „nem akkor volt alkalmas az idő a pénzköltésre”.

Abbahagyta a ruhák vásárlását.

Otthon főztem, hogy pénzt takarítsak meg.

Miközben ő azon gondolkodott, hogyan építsen jövőt, Alejandro azon gondolkodott, hogyan rombolja le azt.

Délután ismét írt egy másik számról.

„Kérlek, Mariana. Látnom kell téged. Anya nélkül, ügyvédek nélkül. Csak te és én.”

Beleegyezett, de egy zsúfolt kávézót választott, és megkérte Sofiát, hogy maradjon a közelben.

Alejandro tizenöt perccel később érkezett.

Más embernek látszott.

Borostásodva, sötét karikák a szeme alatt és gyűrött ruhában leült elé, és lehajtotta a fejét.

-Bocsáss meg.

Marianna nem válaszolt.

– Tudom, hogy rosszul csináltam a dolgokat.

– A dolgok?

-Minden.

– Mondd el pontosan, mit csináltál.

Alejandro felnézett.

– Elvettem a kártyát.

-Gyerünk.

– Pénzt költöttem.

-Gyerünk.

Összeszorította az ajkait.

– Felvettem pár kölcsönt.

-Három.

-Igen.