Aztán négy nappal később Ryan egyedül tért vissza a kúriába.
A ház teljesen sötét volt.
Először azt hitte, elment az áram.
De abban a pillanatban, hogy belépett a nappaliba, megállt.
Nedves, mezítlábas lábnyomok borították a fapadlót.
A hátsó bejárat közelében kezdték, és a folyosón keresztül folytatták.
Ryan lassan követte őket.
A lábnyomok egyenesen abba az irodába vezettek, ahol ő és Jason a pénzüket, dokumentumaikat és személyes irataikat tartották.
Az iroda ajtaja nyitva volt.
A falon nagy piros betűkkel egy üzenet állt:
„Nem vitt el a tenger.”
Ryan arca elsápadt.
Aztán egy halk női hangot hallott maga mögött.
„Most rajtam a sor, hogy megijesszek.”
Megfordult.
Claire az ajtóban állt.
A haja még nedves volt, az arca sápadt, és ugyanazt a sötét kabátot viselte, amit Thomas adott neki.
De a megriadt nő, akit Ryan lökött le a jachtról, eltűnt.
Egyenesen a szemébe nézett.
Ryan hátralépett.
„Klári…”
Hideg mosollyal nézett rám.
„Meg kellett volna győződnöd róla, hogy halott vagyok.”
