Először azzal vádolta, hogy tönkretette a hírnevét. Aztán azt állította, hogy Renata semmit sem jelent neki. Végül minden este üzeneteket kezdett hagyni.

„Megmenthetünk 10 év házasságot.”

Marianna csak egyszer válaszolt:

„Ez nem egyetlen éjszaka alatt ért véget. Tíz évnyi döntés miatt ért véget.”

Mivel az örökség nem volt fedezet, a bank elutasította a kölcsönt. A Valle de Bravóban lévő házat egy másik családnak adták el. Renata, felismerve, hogy Esteban nem birtokolja az ígért vagyont, véget vetett a kapcsolatnak, és együttműködött a nyomozásban, hogy elkerülje a hamisításért való felelősségre vonást.

Esteban anyja vasárnap felhívta Marianát.

– Bocsáss meg. Mindig azt hittem, hogy a fiam téged véd.

– Ismerted a fiút, akit felneveltél. Azt hittem, ismerem a férfit, akihez feleségül mentem. Mindketten tévedtünk.

– Van rá esély, hogy megbocsátsz neki?

–Egy napon abbahagyom a fájdalmat. De a megbocsátás nem jelenti azt, hogy vissza kell fordulnom.

A válást hét hónappal később véglegesítették. Esteban megtartotta azt, ami jogilag az övé volt, és vissza kellett fizetnie a ház előkészületeire fordított pénzt. Mariana pedig megtartotta apja vagyonkezelői alapját.

Mire aláírta az utolsó dokumentumot, a haja már növekedni kezdett. Rövid, puha és egyenetlen volt, de már nem próbálta elrejteni.

Eladta a juriquillai házat, és vett egy kisebb házat Querétaro belvárosában, egy bougainvilleával teli terasszal. Emellett létrehozta az Ernesto Aguirre Alapítványt, amely ösztöndíjakat adományoz fiatal mexikói nőknek, akik építészetet, építőmérnöki tudományokat és építőiparral kapcsolatos szakmákat szeretnének tanulni.

Az első gyakornoka egy 19 éves lány volt, akinek az apja kőműves volt.

„A családomban senki sem járt egyetemre” – vallotta be a fiatal nő az ösztöndíj átadásakor.

Mariana emlékezett rá, ahogy a saját apja cementtel a csizmájában érkezett haza.

– Akkor te leszel az első. De nem az utolsó.

Egy évvel később Mariana visszatért ugyanabba a country klubba, ahol a házassága véget ért. Ezúttal nem egy évforduló miatt volt ott, hanem egy vacsorán, amelyen bemutatták az alapítvány első 12 ösztöndíjasát.

Mielőtt belépett volna, meglátta a tükörképét egy ablakban. Rövid haja volt, piros ruhát viselt, és felhúzott vállú. Már nem ismerte fel a félénk nőt, aki engedélyt kért a véleménynyilvánításra.

Azon az estén levelet kapott Estebantól. Azt írta, hogy hónapokig úgy gondolta, a 18 millió elvesztése volt a legrosszabb büntetése, mígnem rájött, hogy az igazán helyrehozhatatlan az egyetlen nő bizalmának elvesztése, aki mindent megosztott volna vele.

Mariana összehajtotta a levelet, és válasz nélkül eltette.

Aztán belépett a szobába, ahol 12 fiatal várta őt a családjukkal. Amikor meglátták, tapsolni kezdtek.

Mariana megérintette a haját és elmosolyodott. Esteban gúnyolódás tárgyává akarta tenni, de ez a megaláztatás végül felszabadította. Az apja nem hagyott rá egy vagyont, hogy fényűző életet vásárolhasson. Meghagyta neki a választás hatalmát.

És Mariana végre kiválasztotta magát.