Aztán megérkeztek az apósomék.

– Rodrigo azt mondja, hogy összetörsz dolgokat, hangokat hallasz, és hogy megszállottan hiszed, hogy mindenki bántani akar téged – vádolt meg az anyósom, Teresa. – Camila nem tud egy ilyen nővel élni.

Még egy Rodrigo-féle táskát is hoztak, amit ollóval vágtak szét, és azt állították, hogy én rongáltam meg.

Értettem a csapdát.

Azt akarták, hogy sikítsak.

Fel akarták venni a reakciómat.

Szóval pont az ellenkezőjét tettem.

Sírtam, lehajtottam a fejem, és beleegyeztem az orvosi vizsgálatba.

Miközben a látszólagos vereségemet ünnepelték, az ügyvédem átadta a felvételeket, a tabletta elemzését és a jelzáloghitel-csalási kísérlettel kapcsolatos dokumentumokat.

Aztán jött az igazi meglepetés.

Valeria, Mateo édesanyja, elvitte a fiát speciális vizsgálatoknak.

Az eredmény ugyanazon gyógyszerrel való érintkezést is kimutatta.

Aztán még két gyerek jelent meg.

Három család.

Három orvosi akta.

Az ügyészség engedélyt kapott a nyomozás kiterjesztésére.

És felfedeztük, hogy Mariana állítólagos „nyugtató tasakokat” készített, amelyeket néhány szülőnek ajánlott fel természetes termékként alvási nehézségekkel küzdő gyerekek számára. Rodrigo közvetítőkön keresztül segített neki pénzt mozgatni és gyógyszereket beszerezni.

A következő szombaton Mariana egy guadalajarai szállodában ünnepelte bölcsődéjének ötödik évfordulóját. Meghívta a szülőket, a leendő partnereket és a családtagokat.

Rodrigo el volt ragadtatva.

– Velem jössz – parancsolta. – Azt akarom, hogy mindenki lássa, hogy jobban vagy. Ha bárki kérdezi, mondd, hogy érzelmi válságon mentél keresztül, és hogy támogattalak.

Mosolyogtam.

-Természetesen.

Azon az estén Camila kezét fogva léptem be a szobába.

Valeria a színpad közelében ült, az orvosi tanulmányok egy mappában voltak.

Az ügyvédem hátul ült.

És odakint, Rodrigo és Mariana tudta nélkül, több ügynök várakozott egy hívásra.

Amikor Rodrigo színpadra lépett, megragadta a mikrofont, és bejelentette:

„A feleségem súlyos mentális problémákkal küzdött, de a családunk sosem hagyta el őt…”

Benyúltam a táskámba, és kivettem a memóriakártyát, amin a videó volt.

Rodrigo épp az imént, mindenki előtt, pontosan azt a forgatókönyvet tálalta fel nekem, amire szükségem volt.

És kevesebb mint öt perc múlva senki sem fog ugyanúgy nézni arra a családra abban a szobában, mint régen.

3. RÉSZ

Rodrigo a színpadról felém nyújtotta a kezét.

– Gyerünk, drágám, ne félj!

Az asztalok körül félénk taps hallatszott. Néhányan szánalommal néztek rám; mások azzal a kínos kíváncsisággal, ami akkor támad bennük, amikor valaki nyilvánosan leleplez egy családi tragédiát.

Teresa, az anyósom, adott egy kis lökést.

–Szállj be! Ne csinálj jelenetet!

Otthagytam Camilát Valeriánál, és Rodrigo felé indultam.

Egy sötétzöld ruhát viseltem, amit évekkel ezelőtt vettem, és soha nem mertem felvenni. Ahogy felmentem a lépcsőn, valami furcsa érzés kerített hatalmába: nem félelmet, hanem teljes nyugalmat.

Rodrigo átnyújtotta nekem a mikrofont.

Még mindig mosolyogva suttogta:

– Mondd el, mit gyakorolunk.

Ránéztem.

-Természetesen.

Aztán a vendégekhez fordultam.

– A férjem most mondta, hogy beteg vagyok.

Rodrigo összevonta a szemöldökét.

–Daniela…

– Hetekig elhitették velem, hogy a bizalmatlanság a paranoia jele. Megpróbálták meggyőzni a családomat arról, hogy veszélyes vagyok. Még a lányomtól is el akartak választani.

A szoba elcsendesedett.

– De mielőtt eldöntenéd, hogy megőrültem-e, szeretnélek megkérni, hogy nézz meg valamit.

A mögöttünk lévő képernyő elsötétült.

Egy másodperccel később megjelent a Mariana szobájából készült felvétel.

A hangja betöltötte a szobát.

– Fél tabletta elég ahhoz, hogy több órát aludjon. Így senkit sem fog zavarni.

Láttam, hogy több anya is felemelte a fejét.

Aztán megjelent Rodrigo, és a karjában tartotta Camilát, miközben a lány sírt.

– Apa, én nem akarok…

A férjem arca elkomorult.

– Kapcsold ki!

Megpróbálta elvenni tőlem a mikrofont, de a hangmérnök, akit előzőleg az ügyvédem értesített, levágta a hozzáférését a vezérlőhöz.

„Ezt elrontották!” – kiáltotta Rodrigo. „A feleségem beteg!”

Aztán felvettem az orvosi jelentés másolatát.

– Ezt a mintát elemezték. Klórpromazin volt. És nem csak a lányom környékén találták meg.

Valéria felállt.

– A fiam tesztje is pozitív lett.

Kinyitotta a mappáját.

Egy másik anya is felállt.

– A lányom is.

Aztán egy harmadik.

A morajlás kiáltásokba csapott át.

Mariana elsápadt.

– Hazudnak! Daniela el akar pusztítani!

– Nem, Mariana – feleltem. – Csak akkor jöttem rá, hogy mit csináltál hónapok óta.

A képernyőn megjelentek a bezárt gyerekszoba-szekrény fényképei, vásárlási bizonylatok, üzenetek és pénzügyi tranzakciók, amelyeket a nyomozásnak sikerült összekapcsolnia.

Egy apa dühösen felállt.

– Mit adtak a gyerekeinknek?

Mariana hátrálni kezdett.

– Semmi. Vitaminok. Természetes termékek.

– Akkor nyisd ki a szekrényt – mondta Valeria.

Marianna a kijárat felé nézett.

Abban a pillanatban kinyíltak a csarnok ajtajai.

Az ügyészség munkatársai polgári védelmi személyzet és egészségügyi hatóságok kíséretében érkeztek.

Ezzel egy időben ellenőrzést végeztek a bölcsődében.

Az egyik tiszt közeledett a helyszínhez.

– Mariana, gyere velünk. Ellenőrzött gyógyszereket, címkézetlen termékeket és a nyomozással kapcsolatos dokumentációt találtunk.

Rodrigo megpróbált lemenni az ellenkező oldalon.

Két tiszt állta el az útját.

– Rodrigo, te is.

Teresa felsikoltott.

“Ez mind az ő hibája! A menyem mindig is tönkre akarta tenni a gyerekeimet!”

Most először néztem közvetlenül rá.

„Nem én kényszerítettem Rodrigót, hogy lefogja a lányát. Nem én öntöttem gyógyszert a gyerekek poharába. Nem én próbáltam meg aláírást hamisítani, hogy jelzáloggal terhelhessenek meg egy házat.”