Egyik délután a terápia után megláttam Javiert egy közeli kávézóban. Felnézett, habozott, majd elkapta a tekintetét. Nem éreztem diadalt – csak a lezártságot. A kerekesszék eltűnt; a tanulság megmaradt, mint egy tanító sebhely.
Ezt azért osztom meg, mert sokan úgy vélik, hogy a méltóság eltűnik, amikor a test kudarcot vall, vagy a megaláztatás a legrosszabb pillanatban érkezik. Nem így van. A méltóság a világos döntésekben lakozik – még a fájdalmasakban is. Ha idáig elolvastad, mondd el: mit tettél volna? Aláírtad volna, hogy időt nyerj – vagy az első perctől kezdve harcoltál volna? A történeted segíthet valakinek, aki csendben olvas. Oszd meg a gondolataidat alább, és add tovább, ha segíthet. Folytassuk a beszélgetést.
