James egyszer megkérdezte, hogy vajon a történtek miatt nem bízom-e már az emberekben.
„Nem. Megtanított arra, hogy ne hagyjam figyelmen kívül magam.”
Ez a megkülönböztetés számított.
A bizalom sosem volt az igazi hiba. Az én hibám az volt, hogy észrevettem a figyelmeztető jeleket, és újra és újra elmagyaráztam őket, mert elviselhetetlennek éreztem elfogadni az igazságot a szeretteimről.
Marcus kérdései a biztosításommal kapcsolatban zavartak. Sophia hirtelen közelsége is zavart.
A furcsa betegségek nagyon zavartak.
Hetek óta súgtak az ösztöneim, mire végre odafigyeltem rájuk.
Régebben azt hittem, hogy az intuíció valami, amiről az érzelmes emberek akkor beszélnek, amikor nincsenek bizonyítékaik. Most megértettem, hogy az intuíció néha egyszerűen az, hogy az elme felismer egy mintát, mielőtt a tudatos részed készen állna megnevezni azt.
Sophia annyira akarta az életemet, hogy emiatt tönkretett. Marcus úgy vélte, a bizalmam miatt könnyen manipulálható vagyok. Egyikük sem értette a legfontosabb dolgot.
Az életem sosem volt az övék. És ha elloptam volna mindenemet, az soha nem lett volna az övék.
