A király, akit egykor érzéketlen és rettegett zsarnoknak tartottak, gyökeresen megváltozott. A hallucinogén füsttől megszabadulva végre tisztán látta saját tetteinek súlyát. Minden idejét és vagyonát annak szentelte, hogy jóvátegye a jóvátehetetlent: árvaházakat építtetett, a szegények adóit eltörölte, és személyesen látogatta meg azokat a nemesi családokat, akiket korábban megfosztott a lányaiktól, hogy térden állva kérjen bocsánatot.
Egy csendes, őszi délutánon Adrian maga kereste fel Elisát a palota újonnan kialakított gyógynövényes kertjében. A király immár nem viselt koronát, sem nehéz, arannyal hímzett palástot, csupán egyszerű ruhát.
– Megmentetted az életemet, de ami még fontosabb, megmentetted a lelkemet egy végtelen, véres rémálomtól – mondta Adrian halkan, miközben megállt a lány mellett. – Szabad vagy, Elisa. Bármit kérhetsz tőlem. Visszatérhetsz az apád udvarába a birodalmam kincseinek felével, vagy itt maradhatsz, de soha többé nem fogolyként. Válaszd bármelyiket, a királyságom a tiéd.
Elisa felegyenesedett, letette a metszőollót, és egyenesen a király szemébe nézett. Látta benne a mély megbánást és az őszinte tiszteletet, amely egykor hiányzott belőle.
– Az apám udvarában sosem voltam több egy elrejtett titoknál, egy tehernél – válaszolta nyugodtan a lány. – Itt azonban valódi munkát végezhetek, és életeket menthetek. Maradok, de egy feltétellel: a palota egykori börtönszárnyát és a keleti lakosztályokat kórházzá alakítjuk. A birodalom legjobb gyógyítói fognak ott tanítani, és a legszegényebbek is ingyenes ellátást kapnak.
Adrian halványan, de őszintén elmosolyodott, és bólintott.
Az évek múlásával a két uralkodóház közötti feszültség teljesen eloszlott. Elisa és Adrian kapcsolata lassan, a kölcsönös tiszteletből és a közös munkából mély, megbonthatatlan kötelékké, végül pedig igaz szerelemmé érett. Amikor összeházasodtak, a királyi esküvőn már nem volt nyoma a régi idők rettegésének, a nép őszinte örömmel ünnepelt.
A királyság, amelyet a szomszédos vidékeken sokáig csak a halál és a sötétség földjeként emlegettek, Adrian és a “Gyógyító Királyné” uralma alatt a béke, a tudomány és a könyörület központjává vált. Elisa történetét pedig még évszázadokkal később is mesélték az anyák a gyermekeiknek: ő volt az a törvénytelen lány, aki puszta bölcsességgel és egy maréknyi szárított gyógynövénnyel legyőzte a halált, és fényt hozott egy egész birodalomra.
