A fiatal királynak minden este más nője volt, de egyikük sem érte meg a hajnalt. Hogy elkerüljék a haragját, minden nemes családnak el kellett küldenie neki a lányát.😱

Ez addig folytatódott, amíg egy napon az egyik szomszédos uralkodó törvénytelen lánya be nem lépett a lakosztályába. Másnap reggel az egész palotát rémület fogta el, amikor mindenki megtudta, mi történt aznap éjjel.😮

A fiatal Adrian király egy szörnyű titkot hordozott, amelyről az egész királyság csak suttogva beszélt. Minden este egy új fiatal nőt hoztak a szobájába, és a szolgák minden reggel fehér lepedővel letakarva vitték ki a holttestét. Senki sem tudta, mi történik a zárt ajtók mögött, mert aki naplemente után belépett a királyi hálószobába, soha nem tudta elmondani az igazat.

 

Az emberek állandó félelemben éltek. Hogy elkerüljék az uralkodó haragját, minden nemes családnak kötelessége volt elküldeni hozzá egyik lányát. Néhányan megpróbáltak elmenekülni, mások kolostorokban rejtették el lányaikat, de a király katonái mindannyiukat megtalálták. Ha egy család nem volt hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, vagyonát elkobozták, a férfiakat pedig börtönbe vetették.

A legfurcsább az volt, hogy a testeken soha nem találtak sebeket. A fiatal nők egyszerűen elaludtak, és soha többé nem ébredtek fel. A királyi orvosok zavartan álltak a dolog előtt, míg Adrian csak hidegen mondta:

„Ez egyszerűen a sorsuk volt.”

Néhány évvel később a szomszédos királyság került sorra. Az idős uralkodó sokáig hallgatott, mielőtt váratlanul elrendelte, hogy hozzanak elé egy fiatal nőt, akinek a létezéséről szinte senki sem tudott az udvarban.

Ő volt a törvénytelen lánya, Elisa.

Messze nőtt fel a palotától, kiváló oktatásban részesült, és széleskörű ismeretekkel rendelkezett a gyógynövényekről, mérgekről és gyógyszerekről, mivel hosszú éveket töltött egy öreg gyógyító segítésével egy kis faluban.

Az apja bűntudattal a szemében nézett rá.

„Nem utasíthatom vissza. Ha megteszem, emberek ezrei fognak meghalni.”

Elisa nyugodtan bólintott.

„Ne aggódj. Mindent megteszek, hogy visszatérhessek.”

Azon az estén bevezették a fényűző királyi lakosztályba. A király egy hatalmas ágyon ült, és kellemetlen mosollyal meredt rá.

– A vendégeim általában sírnak – mondta vigyorogva.

„És a vendégeid általában tudják, mi vár rájuk?” – kérdezte Elisa nyugodtan.

A király nevetett.

„Bátor. Tetszik.”

A szolgák becsukták maguk mögött a nehéz ajtókat, magukra hagyva a két férfit. Másnap reggel, amikor a szolgák ismét kinyitották az ajtókat, szörnyű látvány fogadta őket. 😨😧Történetünk második részét az első hozzászólásban találod.👇

Elisa alaposan szemügyre vette a szobát. Szinte azonnal furcsa, édes illatot érzett az ágy melletti nagy üstökből. Halkan közelebb lépett, és látta, hogy ismeretlen gyógynövények füstölögnek bennük.

– Nincs túl meleged? – kérdezte.

– Már rég hozzászoktam – felelte Adrian.

Elisa egyszerre mindent megértett. Az öreg gyógyító egyszer mesélt neki egy ritka növényről, amelynek a füstjét szinte lehetetlen észrevenni. Ha valaki sokáig belélegezte egy zárt szobában, alvás közben fokozatosan megállt a szíve. Aki hozzászokott a kis adagokhoz, talán nem vette észre a veszélyt, de mindenki más számára a füst halálos volt.

Miközben a király elfordította a tekintetét, a nő halkan kinyitott egy kis ablakot. Aztán elővett egy kis zacskó szárított mentát és ürömöt az ujjából. Ezek a gyógynövények ellensúlyozták a mérgező füst hatását.

Néhány perccel később Adrian hirtelen elsápadt.

„Mi… mi történik?…”

Megpróbált felállni, de a lábai feladták.

– Túl sokáig szívtad már a saját mérgedet – mondta Elisa halkan. – Csak eddig mindig más halt meg előbb.

A király hitetlenkedve meredt a parázstartókra.

„Ez lehetetlen…”

 

„Nem az. Aki ezt tanította neked, elfelejtette megemlíteni, hogy a méreg lassan a szoba tulajdonosát is megöli.”

Elisa az éjszaka további részében nem aludt. Megbizonyosodott róla, hogy a tűz teljesen kialudt, és az ablakok nyitva maradtak.

Amikor másnap reggel kinyitották a kapukat, az egész palota rémülettől megdermedt.

A király élve feküdt az ágyon, de alig lélegzett. Mellette Elisa ült, és nyugodtan olvasott egy régi könyvet.

Az őrség kapitánya nem hitt a szemének.

„Hogy… hogyan élted túl?”

Elisa szó nélkül a kialudt parázstartókra mutatott.

A királyi orvosok azonnal megvizsgálták a hamvakat, és erősen mérgező növényeket fedeztek fel közöttük. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy sok évvel korábban az udvari alkimista meggyőzte a fiatal Adriant, hogy a füst megvédi a merényletkísérletektől, és segít mélyebben aludni. A valóságban évek óta hozatta a halálos keveréket a palotába, minden fiatal nő halálát okozva, miközben magát a királyt is lassan megmérgezte.

Az alkimistát még aznap este elfogták. Bevallotta, hogy úgy akarta elpusztítani a királyi dinasztiát, hogy senki sem gyaníthassa.

Adrian sokáig hallgatott. Aztán, hosszú évek óta először, őrök nélkül jelent meg emberei előtt.

– Bűnös vagyok, mert túl későn jöttem rá az igazságra – mondta halkan. – És ezt a terhet életem végéig cipelni fogom.

Attól a naptól kezdve a szörnyű hagyományt örökre eltörölték, és a lányaikat elvesztő családok megkapták az alkimista összes vagyonát, valamint a Koronához tartozó földeket.

Adrian lassan, de biztosan nyerte vissza az erejét. A méreg, amely éveken át pusztította a testét és tompította az elméjét, hetekig tartó gondos kezelés után végül kiürült a szervezetéből. Ezt a gyógyulást kizárólag Elisának köszönhette, aki nem sietett hazatérni. Ahelyett, hogy elmenekült volna a halál egykori fészkéből, úgy döntött, segít megtisztítani a palotát a múlt sötét árnyaitól.