A fiatal özvegy egy romos rancsot és egy csontsovány tehenet örökölt… de a kisborjú mindent megváltoztatott

– Diego tartozott nekem pénzzel. Ennek a fizetésnek semmi köze hozzád.

Másnap Tomás leláncolta az északi ösvényt. Elena nem törte fel a zárat. Végigsétált a déli ösvényen, és öt földbirtokostól kért engedélyt, hogy talicskával áthaladhasson. Cserébe zsákokat foltozott, tojásokat cipelt, és szellőző zacskókat tervezett Rosa sajtjainak. Hamarosan Mireya már védett üvegeket szállított, Celina pedig tojásokat anélkül, hogy a térdében fájt volna a térd, és mindenki felismerte a munkát a bordó csíkról.

Az út majdnem két órán át tartott, és egy meredek lejtőt is tartalmazott, amely könnyen felboríthatta a kosarakat. Elena varrt egy hámot, amely elosztotta a súlyt a vállai és a dereka között. Amikor egy heveder elszakadt, megállította a lakókocsit, megerősítette ott, és megakadályozta, hogy 30 tojás leguruljon a szakadékba. Ez olyan nőktől származó megrendelésekhez vezetett, akik korábban segítség nélkül nem jutottak el a piacra.

Tomás válaszul éjszaka bement a legelőre. Egy kisteherautó gyökerestül kicsavart két kerítésoszlopot, és Lucerót szabadon hagyta a határ közelében. Elena lábnyomokat talált, lefényképezte a károkat, és felhívta a helyi tisztviselőt. Nem emelt vádat bizonyítékok nélkül, de dokumentálta az esetet. Rubén nevetett a telefonban.

– Most már minden lehullott ág a mi hibánk lesz.

– Nem mondtam ki a neved. Milyen furcsa, hogy úgy érezted, hogy kiközösítenek.

Azon a reggelen, miközben Inéssel javítgatták a kerítést, Elena fontolóra vette, hogy elfogadja az ajánlatot. Aztán meglátta Canelót Lucero mellett aludni, és rájött, hogy az elárulás nemcsak a félelmet szünteti meg, hanem megjutalmazza azt, aki felkeltette.

A gyümölcsös kevés termést hozott, de annál többet. Friss guavát és kilenc üveg lekvárt árultak, mindig dátummal ellátva. Lucero hízott, Canelo pedig anyja nyomában nőtt fel a fák között. Elena minden eladást, kiadást és liter tejet feljegyzett, mert egyszer elvesztette a Diegóval közös műhelyét, miután gyógyszereket, béreket és anyagokat kevert egy dobozban.

A 20. napon Lucero abbahagyta az evést. Elena fizetett egy állattenyésztő szakembernek, aki erjedt takarmányt talált, és elrendelte a fejés 24 órára történő felfüggesztését. A tehén állapota javult, de Tomás elterjesztette a piacon a hírt, hogy Elena egy beteg állat sajtját árulja.

„Akinek kétségei vannak, az ellenőrizheti a jelentést” – mondta Elena a vendégeinek. „Canelo előbb iszik, mint mi, és ma nem fogunk tejet árulni.”

4 eladást veszített, bár elnyerte egy étterem bizalmát, amelyik minden pénteken sajtot rendelt.

Rubén ezt a pillanatot választotta, hogy megérkezzen Teresával, Diego édesanyjával. A piac fele előtt kiállított egy 70 000 pesós váltót.

– A fiam kérte ezt a pénzt a műhely megmentésére – mondta Teresa elcsukló hangon. – Elküldted, hogy esőben vezessen, és most nem fizetsz.

Elena felismerte Diego aláírásának hamisítását. A dátum egy hétre esett, amely alatt Diego kórházban volt.

—Rubén hazudik, Doña Teresa.

– Soha többé ne szólíts anyámnak. Eladtad a fiamat egy tehénért és néhány zsákért.

A megaláztatás jobban fájt neki, mint a váltó. Elena megmutathatta volna a leveleket, de félt szólni Tomásnak, mielőtt ügyvédhez fordulna. Hallgatni kezdett, és ez a hallgatás vallomásnak tűnt.

12 nappal a vásár előtt egy regionális vásáron Elena 9300 pesót és új megrendeléseket hozott. Ahelyett, hogy lehetetlen árukat ígért volna, öntőformákat és tanfolyamokat árult. Már 22 300 pesót fizetett a városi tanácsnak, amikor Tomás megjelent egy szerződéssel.

– Írd alá az átruházást, én állom a többit, Rubén pedig visszavonja a váltót.

– Ez azt mutatja, hogy együttműködnek.

– Bizonyítsd be, hogy még mindig meg tudlak menteni.

Elena visszaküldte a dokumentumot. Négy nap és 3400 peso hiányzott, de inkább tartozott az önkormányzatnak, mintsem hogy az életét azoknak adja, akik ellene fogadtak.

Azon az éjszakán lecsapott az évszak legerősebb vihara. A befejezetlen árok megtelt ágakkal, és a víz meglágyította az istálló oszlopait. Egy gerenda nyikorgott, ahogy Lucero meghúzta a kötelet, és Canelo megcsúszott alatta. A házban 43 szállításra váró tárgy kezdett elázni.

Elena vagy megmenthette volna a tartozást kifizető parancsokat, vagy kihozhatta volna az állatokat az összeomlás előtt. Átvágta a zsákokat, Canelót a kijárat felé tolta, és rávette Lucerót, hogy kövesse a borját. A tető egy része beomlott mögöttük. Elena egy paddal eltorlaszolta a szakadékba vezető nyílást, és mindkettőjüket a felső folyosóra vezette.

Amikor visszaért az áruért, három üveget talált törött állapotban, a sajt szennyezett volt, és szinte az összes zacskót sár borította. A 43 tételből csak 11 volt eladható.

Hajnalban Inés megtalálta Elenát a borjúval a kezében a lerombolt istálló előtt. Kevesebb mint 48 óra volt hátra az árverésig, és az özvegy éppen feláldozta az egyetlen tárgyat, ami megmenthette volna a ranchát.
3. RÉSZ
Elena lement a városba a 11 ép tárggyal, a veszteségek listájával és az előlegekkel. Nem használta fel Lucerót és Canelót érzelmi kifogásként. Minden vásárlónak elmagyarázta, hogy ő döntött úgy, hogy megmenti őket, és hogy nem fog sárnak kitett élelmiszert vagy varrást eladni.

Egy vásárló azonnali visszatérítést követelt. A fogadó beleegyezett a várakozásba. A méztermelő a foltos zacskók egy részét másodminőségűként vásárolta fel, miután Elena eltávolította a bordó csíkot és megjelölte az egyes hibákat. Amikor a számlákat véglegesítették, még 1100 pesóra volt szükség a részleges fizetéshez.