„Mióta keverem össze a titkolózást a bizalommal?” – suttogtam.
Tom nem válaszolt.
Továbbra is figyelte őket.
Michael és Rachel végül elváltak egymástól, de egyikük sem mozdult távozni. Hangjuk töredékesen szállt felénk.
Közelebb húzódtam, de a fák mögött maradtam.
Rachel mondott valamit, amit nem hallottam.
– Holnap – mondta Michael. – Hamarosan meg kell tennünk. Megszökünk, magunk mögött hagyjuk ezt az egészet, és együtt kezdjük újra.
Rachel keresztbe fonta a karját. – Úgy mondod, mintha könnyű lenne. A tegnapi nap mindent megnehezített.
– Nehezebbé tetted – felelte. – Hogy mindenki előtt megcsókoltál? Mire gondoltál?
– Mondtam már, hogy ideges voltam.
„És megmondtam, hogy ne viselkedj így, amikor figyelnek. Majdnem tönkretetted az álcánkat.”
Az ujjaim megszorultak a telefon körül.
Az „álcázás” szó többet mondott, mint bármelyik kifogás, amit a bulin felhozott.
Rachel elfordította a tekintetét. „Gyanított valamit Sadie?”
Michael halkan felnevetett. – Nem. A buta feleségem hitt nekem.
A szavak erősen eltaláltak.
Ki akartam lépni, és megkérdezni, mióta nevetett már rajtam, de kényszerítettem magam, hogy rejtve maradjak, és folytassam a felvételt.
Mindenre szükségem volt.
A terveik.
A hangja.
Rachel válaszai.
Elég bizonyíték volt ahhoz, hogy egyikük se tekinthesse félreértésnek.
Michael folytatta, hogy elmondja, mikor indulnak, és mit fognak mondani a családjuknak. Rachel a birtokról kérdezősködött.
Azt mondta neki, hogy most, hogy Tomnál vannak a fényképek, nem tudnak visszatérni.
Tom felém nézett.
Arckifejezése szavak nélkül tette fel a kérdést.
Jelenleg?
Felemeltem az egyik ujjamat.
Várjon.
Tovább beszélgettek, és a telefonjaink mindent rögzítettek.
Végül Ráchel azt mondta, hogy készen áll.
Letettem a telefonomat, és Tomra néztem.
Együtt léptünk elő a fák mögül.
Mihály megpördült.
Rachel a szájához kapta a kezét.
– Mindent hallottunk – mondtam. – Teheren kaptak.
Egy pillanatig egyikük sem válaszolt.
Rachel döbbenten meredt rám.
Michael arckifejezése megváltozott, amikor végre megértette.
Sosem hittem el a magyarázatát a birtokról.
Sosem hittem volna, hogy a csók csak egy vicc volt.
A saját kifogása csak annyi időt adott nekünk, hogy kiderüljön az igazság.
Rachel kinyitotta a száját, de ezúttal nem jött ki vicc a torkán. Hosszan nézett Tom és köztem.
Michael előrelépett. – Kiragadod ezt a beszélgetést a szövegkörnyezetéből…
– Nem – mondtam. – Hallottuk, hogy a szökésről beszéltél. Hallottuk, hogy a buta feleségednek neveztél.
– Megfeszült az arca. – Sadie, hadd magyarázzam el.
Tom felemelte a telefonját. „Mindent rögzítettünk. A birtokról készült fotók csak a kezdetet jelentették.”
Rachel rám meredt, miközben a felismerés hatalmába kerítette.
Végre megértette, miért védtem meg Michaelt mindenki előtt.
Nem hittem neki.
Csak azt akartam, hogy elhiggyék, hogy megtettem.
„Azt hitted, hogy megbízol benne, és hagytad, hogy elmenjünk a buliból” – mondta.
– Mindketten annyira biztosak voltatok benne, hogy bármilyen kifogást elfogadok – feleltem. – Azt hitted, a csók ártalmatlan, mert viccnek nevezhetted. Azt hitted, a fényképek semmit sem jelentenek, mert már volt egy kész sztorid.
Michael felém nyúlt.
Hátraléptem.
„Ne tedd.”
Leesett a keze.
Rachel szeme megtelt könnyel, bár nem tudtam megmondani, hogy szégyelli-e magát, vagy csak fél attól, ami ezután fog történni.
Emlékeztem rá, ahogy a hátsó udvarban állt, mosolygott, és azt mondta, hogy pihenjek.
Aztán mindkettőjükre néztem, és megismételtem a saját szavait.
„Csak vicc.”
Ezúttal senki sem nevetett.
