De Emily majdnem egy órát várt, mielőtt kiszállt.
Késő délutánra alig tudott járni.
A nap már kezdett lenyugodni, amikor végre megpillantott valamit a távolban.
Egy szélmalom.
Aztán egy leszakadt kerítés.
És mögötte egy elhagyatott parasztház.
A régi Holloway-ház.
Emily majdnem összeesett a megkönnyebbüléstől.
Átment az udvaron, és bekopogott az ajtón.
Semmi.
Újra kopogott.
– Turner úr?
Csend.
Az ajtó lassan kinyílt a keze alatt.
Feloldva.
Bent a házban por és régi fa szaga terjengett.
– Jack Turner?
Emily belépett.
Felborult egy szék.
Egy tányér hevert összetörve a padlón.
Valaki átkutatta a házat.
A fiókok nyitva voltak.
Papírok borították az asztalt.
Aztán Emily friss vért vett észre a fa padlón.
Nem sokat.
Csak néhány sötét csepp vezetett a hátsó ajtó felé.
Emily hátrált.
Hirtelen valami hideg nyomódott a tarkójához.
„Ne fordulj meg.”
Egy férfi hangja.
Emily megdermedt.
„Ki küldött téged?”
“Senki.”
„Hazudj még egyszer, és azon az ajtón mész ki.”
Emily nyelt egyet.
„Az apám küldött.”
Csend.
Aztán eltűnt a nyomás.
Emily lassan megfordult.
Egy idősebb férfi állt mögötte, revolverrel a kezében.
Szürke szakáll.
Napégette arc.
Az egyik ujj a váll közelében sötétre festett.
„Az apád neve?”
„Samuel Carter.”
A férfi rámeredt.
Aztán leengedte a fegyverét.
„Sámuel halott.”
Emily bólintott.
„Tudom.”
A férfi az ablak felé nézett, mielőtt bezárta az ajtót.
– Te Emily vagy.
A nő ismét bólintott.
A férfi most először látszott ijedtnek.
„Én Jack Turner vagyok.”
Emily elővette a jegyzetfüzetet.
Jack arca azonnal megváltozott.
„Kedves Istenem.”
Felkapta, felnyitotta a borítót, és lapozgatni kezdte.
Emily először csak számokat látott.
Dátumok.
Nevek.
Földmérések.
Fizetések.
Aztán Jack elérte az utolsó oldalakat.
Megállt a keze.
“Mi?”
Emily suttogta.
Jack nem válaszolt.
Átment a szobán, behúzta a függönyöket, majd meggyújtott egy olajlámpást.
– Apád két évvel ezelőtt felfedezett valamit – mondta végül.
“Mi?”
„Hogy Barnes seriff és a Red Rock Bank elnöke földet lopott.”
Emily rámeredt.
Jack folytatta.
„Özvegyeket, család nélküli farmereket, bevándorlókat céloztak meg – bárkit, akiről úgy gondolták, hogy nem tud felvenni a harcot. Hamisították az adósságokat, megváltoztatták az ingatlan-nyilvántartásokat, majd lefoglalták a földet.”
– És Eleanor?
Jack figyelmesen nézett rá.
„Eredetileg nem volt része.”
Emily gyomra összeszorult.
“Eredetileg?”
„Az apád azért vette feleségül Eleanort, mert hitte, hogy a lány szereti őt.”
Jack Emily felé fordította a jegyzetfüzetet.
Egy nevet többször is bekarikázott.
Eleanor Carter.
Mellette dátumok és dollárösszegek voltak.
Emily a hőség ellenére is fázott.
„Elkezdte átadni nekik az információkat” – mondta Jack. „Melyik farmernek voltak nehézségei. Kinek voltak adósságai. Ki tervezte eladni.”
Emily megrázta a fejét.
„De miért maradna apa vele?”
– Mert ezt próbálta bizonyítani.
Jack lapozott egy másik oldalra.
Aztán megállt.
Három szó állt ott, Sámuel kézírásával:
9:18 — Banki trezor.
Emilynek eszébe jutott, hogy az apja az órára mutatott.
9:18.
Jack a szavakra meredt.
Aztán hirtelen megértette.
„Az nem alkalmas időpont.”
Emily ránézett.
“Mi az?”
Jack egy régi szekrényhez rohant, és előhúzott egy térképet Red Rockról.
Áthajtogatta az asztalon.
„A bank tárolórekeszei soronként és rekeszenként vannak számozva.”
Ujja végigsiklott egy kézzel írott ábrán.
„Kilencedik szakasz. Tizennyolcadik doboz.”
Emilynek elállt a lélegzete.
„Mi van benne?”
Jack lassan felnézett.
„Bármit is titkolt el apád, mielőtt meghalt.”
Mielőtt Emily válaszolhatott volna, egy ló nyerített odakint.
Jack azonnal eloltotta a lámpát.
Megérkezett egy újabb ló.
Aztán egy másik.
Emily hallotta, hogy férfiak leszállnak a lovukról.
Egy ismerős hang hallatszott a sötétségből.
Barnes seriff.
„Jack Turner!”
Jack megragadta Emilyt, és elrántotta az ablaktól.
A seriff ismét kiáltott.
„Tudjuk, hogy a lány bent van.”
Emily Jackre nézett.
Az arca sápadt volt.
Aztán egy másik hang szólalt meg kintről.
Egy nő hangja.
Eleonóra.
„Emily, drágám.”
Emilyben meghűlt a vér.
A mostohája szinte szerelmesnek tűnt.
„Hozd ide a jegyzetfüzetet, és elfelejthetünk mindent, ami ma történt.”
Jack Emily füléhez hajolt.
„Figyelj jól.”
Egy apró rézkulcsot nyomott a kezébe.
„Apád adta ezt nekem hat hónappal ezelőtt.”
Emily rámeredt.
„A tizennyolcas dobozba való?”
Jack megrázta a fejét.
“Nem.”
Kint valaki dörömbölni kezdett az ajtón.
Jack egyenesen Emily szemébe nézett.
„Ez a kulcs valami sokkal veszélyesebbet nyit.”
Az ajtó ismét megremegett.
Emily suttogta,
“Mi?”
Jack habozott.
Aztán kimondta azt az egy dolgot, amire Emily soha nem számított.
„Megnyitja apád sírját.”
