Éjfél nem menekült el. A több mint egytonnás, éjfekete izomtömeg dübörgő patákkal rontott ki a bokszból, egyenesen a támadók felé. A ló két lábra ágaskodott, hatalmas, fenyegető árnyékot vetve a fegyveresekre. A káosz azonnal kitört. A Hollyra célzó férfi rémülten hátrahőkölt, a fegyvere elsült, de a golyó a mennyezetbe fúródott. Éjfél dühös nyerítéssel rúgott a levegőbe, egyenesen a másik férfi felé terelve a pánikot, aki elengedte Maryt.

Holly abban a pillanatban vetődött előre. Felkapta a kislányt, és a testével védelmezve a földre kuporodott egy üres szénaabrakoló mögé.

A lövés hangja áttörte a kúria csendjét. Másodpercekkel később a hatalmas tölgyfaajtók kivágódtak, és Weston Hargrove jelent meg, nyomában Tristannal és egy tucat fegyveres őrrel. Weston arca olyan volt, mint a halál angyaláé; a szemeiben jéghideg, gyilkos düh lobogott.

A fegyvereseknek esélyük sem volt. Tristan emberei pillanatok alatt a földre teperték a támadókat és a sikoltozó Audreyt. De Weston nem törődött az ellenségeivel. A fegyverét leeresztve, szinte rohanva vágott át az istállón, amíg meg nem látta Hollyt és Maryt.

Éjfél azonnal megnyugodott, amint a veszély elmúlt, és most védelmezően állt Holly és a kislány mellett, lágyan fújtatva a nő hajába.

Weston térdre ereszkedett a porban. A kíméletlen maffiavezér, akitől a keleti part minden üzletembere rettegett, most remegő kézzel húzta magához a kislányát és a nőt. – Jól vagytok? Bántottak? – a hangja rekedt volt a visszafojtott érzelmektől.

Mary zokogva bújt az apja nyakába. – Holly megmentett, apa! Ő és Éjfél!

Weston lassan Hollyra emelte a tekintetét. A nő arca sápadt volt, a pulóvere koszos, de a szemeiben nyoma sem volt gyengeségnek. Weston felemelte a kezét, és gyengéden lesimított egy tincset Holly arcáról. Abban a pillanatban a férfi köré épített összes fal, az évek óta tartó gyász és távolságtartás végleg leomlott. – Megmentetted a világomat – suttogta Weston, és szorosan magához húzta Hollyt is.

A következő hetekben a Hargrove-birodalom kíméletlen választ adott. Brandon Whitfield szervezete kártyavárként omlott össze Weston bosszúja alatt, Audreyt és a támadókat pedig soha többé nem látták a keleti parton.

A vihar elültével a kúria békésebb lett, mint valaha. Holly többé nem titkolta a múltját. Elfogadta, hogy az adottsága nem átok, hanem áldás, ami segített megmenteni azokat, akiket szeret.

Egy meleg nyári estén, miközben Mary a kivilágított kertben játszott, Weston odalépett Hollyhoz a teraszon, és átkarolta a derekát. A nő a vállára hajtotta a fejét, miközben a távolban, a karámban Éjfél békésen legelészett.

A férfi, aki egykor senkit sem engedett közel magához, most megtalálta a békét. Holly Bennett pedig már nem csak a dada volt. Ő lett a Hargrove-család szíve, az asszony, aki nemcsak a világ legvadabb lovát, hanem egy jégszívű maffiafőnököt is képes volt megszelídíteni – pusztán azzal, hogy megmutatta nekik, milyen érzés, ha igazán szeretik őket.