Azon az estén Beatriz követelte, hogy Elena hagyja el El Encinót.

– Amíg 25%-ot birtoklok, nem engedem, hogy egy alkalmazott tönkretegye ezt a családot.

– A család akkor omlik össze, amikor egy kényelmes hazugságot választ – felelte Mateo. – Elena addig marad, amíg a bizonyítékok mást nem mutatnak.

Elena közbelépett, mielőtt a testvérek végleg szakítottak volna.

„Nem kell, hogy higgy nekem. 48 órára és az elmúlt 18 hónap aktáira van szükségem.”

Mateo a szomszédos irodába ültette Elenát, amit bezárhatott, és minden mappáról adott neki egy átvételi elismervényt. Azt is észrevette, hogy Elena még mindig a könnyű kabátjával, amit párnának használt, átkel az udvaron.

– Veszek neked egy megfelelő kabátot.

– Nem fogadok el több olyan szívességet, amelyet később felhasználhatnak ellenem.

– Ez nem szívesség. Ezek olyan munkakörülmények, amelyeket Rogeliónak garantálnia kellett volna. Ha úgy tetszik, ezt a 11 éjszaka kompenzációjaként könyvelhetjük el.

Elena csak azután egyezett bele, miután mindketten aláírták a szerződést. Beatriz, látva őt a zöld kabátban, azt mondta Juliánnak, hogy a szakács már felszámolt egy díjat a „különleges szolgáltatásokért”. Elena vissza akarta adni a díjat, de Mateo nem hagyta, hogy a közvetett szégyen mögé bújjon.

– Ha visszaadod, a húgom megtanulja, hogy elég megalázni egy nőt ahhoz, hogy elvegyék tőle, amit megérdemel.

„Akkor ne azzal védj meg, hogy jó vagyok” – könyörgött Elena. „Védj meg azzal, hogy hagyod, hogy átnézzék a munkámat.”

Mateo megértette, hogy nem egy olyan védelmezőt akar, aki ráerőlteti az akaratát, hanem egy olyan főnököt, aki hajlandó próbára tenni a saját bizalmát. Elrendelte, hogy senki ne zavarja meg az ellenőrzést, és megkérte az összes alkalmazottat, hogy adják át a bérszámfejtési borítékjaikat. Kilenc hiányos kifizetést találtak. A félelem már nem csak Elenát sújtotta: bárki, aki megszólalt, a következő gyanúsítottá válhatott.

Fáradhatatlanul dolgozott, főzött a 12 alkalmazottnak. Összehasonlította az adószámlákat, a szállítási dokumentumokat, a szarvasmarha-címkéket és a betéti bizonylatokat. Felfedezte, hogy Rogelio felfújta a takarmányvásárlások árát, levont pénzt az összes bérszámfejtésből, és szarvasmarhákat szállított Octaviónak. Az igazolható hiány 3 840 000 dollár volt.

Rájött valami rosszabbra is: Octaviónak sikerült rávennie a bankot, hogy vizsgálja felül El Encino kölcsönét. Ha a hamisított vagyon valódinak bizonyul, és az eltűnt szarvasmarhák okát nem tudják megmagyarázni, Mateo nem fizeti vissza a kölcsönt; akkor Ganadera Nájera alku áron megveszi a földet.

– Nem loptak darabokat – mondta Mateo, miközben elolvasta a jelentést. – Kiürítették a ranchot, hogy megtarthassák maguknak.

Rogelio szólalt meg először. Kijelentette, hogy Elena érkezése óta megváltoztatta a könyvelést, és a cowboyok között azt állította, hogy Elena csábítja el a főnököt. Beatriz egy creeli családi étkezésen is megismételte a pletykát. A hazugság azonban kezdett lebomlani, amikor Efrén, egy 57 éves munkás bevallotta, hogy az ő fizetése is hiányosan érkezik meg.

„Csendben maradtam, mert Rogelio azt mondta, hogy ezek ön által engedélyezett kedvezmények” – ismerte el.

Mateo elvitte az aktát a Nyugati Kerületi Ügyészségre. Minden adatot igazoltak, és az első hamisított feljegyzések 17 hónappal Elena felvétele előtt keletkeztek. Adrián kérte, hogy senki ne értesítse a brigádvezetőt, amíg a bankszámlakivonatokat és az eredeti fuvarleveleket kéri.

Két napig úgy tűnt, a ranch lélegzet-visszafojtva várja a folytatást. A második éjszaka 23:36-kor Elena hallotta, hogy nyílik a hátsó ajtó. Felébresztette Mateót, és együtt találták meg Rogeliót az irodában. Egy fémdobozt szorongatott a hóna alatt, és éppen lapokat próbált kitépni a főkönyvből.

– Ne zavarj, szakács! Nem tudod, kivel szórakozol.

–Tudom, mióta 11 éjszakát töltöttél itt, hogy lefagyjak.

Rogelio meglökte az asztalt. Egy lámpa esett a dokumentumokra, és tűz csapott fel egy mappán. Elena egy takaróval elfojtotta a lángokat, míg Mateo elállta a kijáratot. Efrén bezárta a művezetőt a nyergestárolóba, amíg a tisztek meg nem érkeztek.

A dobozban készpénzes bizonylatok, átutalások másolatai, valamint Rogelio és Octavio közötti nyomtatott üzenetek voltak. A kölcsön fizetésképtelenségbe ejtésének tervét már két éve kidolgozták. Az Elena hálószobájában talált boríték ugyanahhoz a banki köteghez tartozott, mint az egyik ilyen befizetés.

Amikor Adrián átadta az utolsó dokumentumot, Mateo előbb felismerte az aláírást, mint a nevet. Ígéret volt a birtok 25%-ának eladására, és felhatalmazta Octaviót, hogy kérje a hitelfelülvizsgálatot.

Az aláírás Beatriz Salazaré volt.

– A húgod nem azért jött, hogy megvédje a családot – mondta Elena. – Azért jött, hogy megnézze, összeomlik-e a ranch.

3. RÉSZ
Mateo hajnal előtt érkezett Beatriz házához Elena és Adrián ügynök kíséretében. A húga nyitott ajtót, még mindig az előző napi ruhákban. Amikor meglátta az eladás ígéretét, nem színlelt meglepetést; leült és eltakarta az arcát.

„Octavio 600 000 dollár előleget adott nekem” – vallotta be. „Juliánnak szerencsejátékból származó pénze volt, és azzal fenyegetőztek, hogy bántalmazzák. Rogelio biztosított arról, hogy a ranch már fizetésképtelen, és ha most eladnám, megmenthetném, ami még megmaradt.”

„Ezért aláztad meg Elenát?” – kérdezte Mateo.

–Rogelio azt mondta, hogy leállítja a műtétet. Azt akartam, hogy elmenjen.

Elena az asztalra tette az elterelt szarvasmarhák dátumait.

– Aláírtad az adásvételi szerződést, nyomást gyakoroltál Mateóra, és megismételtél egy vádat, amiről tudtad, hogy kényelmes lesz. De ezek a lopások a megállapodásod előtt kezdődtek. Ha elmondod a teljes igazságot, a dokumentumok megkülönböztetik majd a te felelősségedet az övékétől.