A milliárdos úgy tett, mintha nem ismerné fel a feleségét… és rájött a fájdalomra, amit a nő némán elviselt.

A megállapodás Fernanda ideiglenes ellenőrzést kapott három ingatlan és a Montiel Alapítvány pénzeszközei felett, amelyeket Lucía kezelt. Összesen több mint 36 millió peso.

„Ha Lucía aláírja, Fernanda kiürítheti a számlákat, mielőtt megtámadhatnánk a dokumentumot” – figyelmeztetett Valeria.

Lupita megszerezte a Fernanda által a zárt irodában hagyott bankszámlakivonatokat. Azokon ékszerekért, utazásokért és 11 átutalásért volt kifizetve a Consultoría del Pacífico, egy alkalmazott nélküli, Iván Esquivel, Fernanda volt menyasszonya nevére bejegyzett cég.

Az még várat magára, hogy ki cserélte ki a zárakat. Alejandro titokban szembeszállt a testvérével, Rodrigóval.

—Az aláírásod felhatalmazta a lakatost.

Rodrigo összeomlott. Hónapokkal korábban egy vagyont veszített egy befektetésen, és pénzt kölcsönzött feltörekvőktől. Fernanda felfedezte az adósságot, és arra kényszerítette, hogy teljesítse a kötelezettségeit.

„Azt hittem, csak a házat akarta irányítani” – mondta. „Nem tudtam az átruházásokról.”

– Igen, tudtad, hogy megalázta Luciát.

Rodrigo lehajtotta a fejét.

– Féltem.

– És a félelmed miatt egyedül maradt a feleségem.

Alejandro azonnal jelenteni akart mindent, de Lucía még mindig titokban tartotta a történteket. Látta, ahogy elkíséri Doña Teresát a kertbe, kendővel betakarja a vállát, és diszkréten ellenőrzi a gyógyszereit. Anyja azonban visszahúzta a kezét, amikor Lucía segíteni próbált neki.

– Nem kell tenned, hogy gyengéd vagy – mondta Teresa. – Fernanda mesélt nekem a rezidenciáról.

– Melyik lakóhely?

– A pihenőház, ahová küldeni tervezel, ha átveszed az irányítást.

Fájdalom suhant át Lucia arcán.

– Én soha nem tennék ilyet.

Mielőtt tovább magyarázhatott volna, megjelent Fernanda, és bevezette Teresát a házba. Alejandro megértette az egész tervet: nemcsak pénzt lopott, hanem el is szigetelte Lucíát, és ellene fordította a gondozott személyt.

Pénteken Fernanda vacsorát szervezett az állítólagos aláírás megünneplésére. Meghívta a családtagokat, a könyvelőt és egy Ivánhoz közel álló közjegyzőt. Úgy hitte, Alejandro úton van Európába.

Valeria befagyasztotta az alapítvány számláit, és minden átutalásról másolatot készített. Don Eusebio visszaszerezte a borítékokat. Lupita feljegyezte minden egyes megaláztatás dátumát, amelynek tanúja volt. Rodrigo beleegyezett, hogy bevallja.

Csak Lucía nem tudta, hogy a férje még mindig Guadalajarában van.

Este 7 órakor egy kancsó vízzel lépett be az ebédlőbe. Fernanda utasította, hogy szolgálja ki a vendégeket, mielőtt elfoglalja a helyét. A fekete mappa egy szék előtt várta.

– Üljön le – parancsolta Fernanda. – Fejezzük be ezt egyszer s mindenkorra.

A közjegyző az utolsó oldalra mutatott.

– Ezek ideiglenes közigazgatási hatáskörök. Itt írja alá.

Lucia elolvasta az első bekezdést, majd letette a tollat.

– Azt akarom, hogy Valeria felülvizsgálja ezt.

– Valeria már nem dolgozik nálunk – hazudta Fernanda.

– Akkor keresek egy másik ügyvédet.

Fernanda mindkét kezét az asztalra helyezte.

„Mindannyiunknak elegünk van belőled. Alejandro azért hagyott el, mert nem bírta elviselni a panaszkodásodat. Az anyja megvet téged, és ez a család jobban működne, ha abbahagynád a tettetést, hogy a tiéd.”

Teresa nem nézett fel. Rodrigo ökölbe szorította a kezét, de még mindig képtelen volt megszólalni.

Lucía felvette a tollat. Remegtek az ujjai, de a hangja határozott volt.

– Nem fogok aláírni egy olyan családban való helyem megtartását, amely arra kényszerít, hogy feladjam a méltóságomat.

– Ha nem írod alá, holnap elhagyod ezt a házat.

–A ház Alejandro és az én nevemen van.

Fernanda elmosolyodott, és felmutatta az utolsó lapot.

– Már nem. Itt a férjed felhatalmazása.

Lucía felismerte, amit Alejandro aláírásának vélt. Egy pillanatra úgy tűnt, elvesztette az egyensúlyát. Fernanda közelebb vitte a tollat, és suttogta:

– Már kiválasztották. Most aláírja.

Lucia kinyújtotta a kezét.

Az ebédlő ajtaja kinyílt mögötte.

– Ne írd alá – mondta Alejandro.

3. RÉSZ

A toll az asztalterítőre esett. Doña Teresa a mellkasához kapott. Fernanda úgy hátrált, mintha egy holttestet látott volna.

Alejandro átment az ebédlőn, és megállt Lucia mellett.

– Repülőn voltál – dadogta Fernanda.

– Ezt kellett elhitetned velem.

Lucia könnyes szemmel nézett rá.

– Mióta vagy itt?

– Elég annyi, hogy 8 hónappal később érkeztem.

Alejandro elvette a dokumentumot, és letette a közjegyző elé.

– Ez az aláírás hamis. Az alapítvány számlája zárolva van, és Valeria Cano már értesítette a hatóságokat.

Valeria Don Eusebio és Lupita kíséretében lépett be. Kiosztotta az átutalások másolatait. Rodrigo felállt, és beismerte, hogy azért engedélyezte a zárcserét, mert Fernanda zsarolta őt az adósságával.

– Gyáva voltam – mondta, Luciára nézve. – Nem várom el tőled, hogy megbocsáss nekem.

Fernanda megpróbált nevetni.

– A családi problémákat bűncselekménnyé alakítják.

– 8,4 millió pesót utaltál át Iván cégének – felelte Valeria. – Ez nem belföldi probléma.

Don Eusebio otthagyta a 3 borítékot Alejandro előtt.

– A feleségem leveleit is elfogtad – mondta.

Lupita megmutatta a jegyzetfüzetet, ahová feljegyezte az Alejandro távozása óta elhangzott utasításokat, sértéseket és változtatásokat. A közjegyző becsukta az aktatáskáját, és elsétált Fernandától.

– Azt mondták, hogy Lucia asszony önként vállalta.

– Mindenki elárul egy szobalányért – köpte Fernanda.

Alejandro a tenyerével az asztalra csapott.

„Ő a feleségem, és ő ennek a háznak és az alapítványnak a jogi kezelője. De még ha nem is lenne címe, akkor is tiszteletet érdemelne.”