Alicia a fiára nézett.
– Látod. Mindenre van válasza.
– Mert arra kérlek, hogy magyarázd el a munkádat – felelte Rodrigo.
Az anyjához fordult. Elmondta neki, hogy a desszert napján érkezett a felszolgálóbejáraton keresztül. Látta, ahogy megkóstolja, hallotta, ahogy ízlik neki, és látta, ahogy kidobja. Aztán elmesélte a hentesüzletbe tett telefonhívását.
– Azt is tudom, hogy valaki bejött a konyhába vacsora közben, és sót tett a sültre.
Alicia abbahagyta a kezei mozgatását.
– Most már elhiszed, amit rólam mondanak?
– Rosa elmondta, mit látott. De még nélküle is láttam, mi történt a desszerttel. És te magad is hazudtál nekem a bárányról.
Inés Rodrigóra nézett. Egészen addig a reggelig nem tudta, hogy a férfi látta az első jelenetet. Megkönnyebbült, hogy hallotta az igazat, de ugyanakkor fájdalmas volt arra gondolni, hogy mennyi ideig dolgozott a gyanú hatása alatt.
Alicia felkelt.
– Azt követeltem, hogy ebben a házban minden rendben menjen. Ez mindig elégnek tűnt neked, amikor kicsi voltál.
– Az, hogy az embereket arra kényszerítjük, hogy egy jó ételt ismételgessünk csak azért, hogy lefárasszuk azt, aki elkészítette, nem követelés a minőségre – mondta Rodrigo. – Az sem az, ha az ételt azért változtatjuk meg, hogy a hibás legyen.
Az anyja visszaült. Egy ideig senki sem szólt semmit. Rodrigo a szakácsokra és a szobalányokra gondolt, akiknek a nevét a ház aktáinak átnézése során találta. Felhívta egykori alkalmazottját, Celiát, aki megerősítette, hogy ő is ellentmondó utasításokat kapott. Minden távozáskor Alicia jegyzetet írt a dossziéban a távozó személy állítólagos hibájáról.
„A személyzeti menedzsment meg fog változni” – mondta végül. „Nem te fogsz dönteni a felvételről, az elbocsátásról, a beosztásról vagy a feladatokról. Én leszek felelős azért, hogy legyen valaki, akihez félelem nélkül fordulhatnak.”
– Elveszed a hatalmamat a saját házamban?
–Megmondom, hogyan fognak bánni az itt dolgozókkal. Már rég meg kellett volna tennem.
Alicia Inésre nézett.
– Már kapott másik állást. Mindez nem fogja arra késztetni, hogy maradjon.
– Nem téged kérdezlek – felelte Rodrigo. – A te döntésed.
Inés befejezte a receptek kiszállítására és a függőben lévő rendelések elmagyarázására megbeszélt napokat. Rodrigo átnézte vele a távozásával kapcsolatos kifizetéseket és dokumentumokat. Mielőtt elindult, bocsánatot kért, amiért ilyen sokáig várt azzal, hogy megnézze, mi történik otthon.
„Jobban szerettem volna, ha előbb megkérdezi” – mondta Inés. „De értékelem, hogy megtette.”
Egy vászonzacskóval és a receptfüzetével távozott. A következő héten az iztapalapai étteremben kezdett dolgozni. A konyha kicsi, zajos és forró volt. Egyik este túl sokáig hagyott néhány zöldséget a tűzhelyen, és újra meg kellett főznie őket. A főnöke ellenőrizte az ételt, megmutatta neki, hogyan kerülje el ezt, és folytatták a munkát. Inés fáradtan ment haza, anélkül, hogy azon tűnődtek volna, milyen hibát találnak ki neki másnap.
Rodrigo felbérelt egy házfelügyelőt, hogy rendszerezze a házat. Írásban rögzítették a szerepköröket, a szüneteket és a problémák jelentésének módját. Don Eusebio úgy döntött, hogy még néhány hónapig marad; Rosa elkezdett beszélni a személyzeti értekezleteken anélkül, hogy előbb Aliciát kereste volna.
Alicia utálta, hogy valaki mást kellett megkérnie az étlap megváltoztatására. Azt mondta, évtizedek óta vezeti azt a helyet, és úgy tűnt, senki sem emlékszik rá. Rodrigo nem tagadta az elvégzett munkáját. És nem is hagyta, hogy ez a munka igazolja azt, amit az alkalmazottakkal tett.
Egy nap délben elment enni egy vendéggel abba az étterembe, ahol Inés akkoriban dolgozott. Nem is tudta, hogy ott lesz. Látta a nyitott konyhában, amint utasításokat ad, miközben levesz egy edényt a tűzhelyről. Röviden üdvözölte, majd visszatért a munkájához. Rodrigo evett, fizetett, és anélkül távozott, hogy félbeszakította volna.
Hetekkel később a család összegyűlt ebédelni a Las Lomasban. Alicia bement a konyhába, és megkérte az új szakácsot, hogy cserélje ki a köretet, és adjon hozzá bort egy már elkészült szószhoz. Rodrigo ugyanazon a folyosón haladt el, ahonnan látta, ahogy a desszert a kukába esik.
– Anya – mondta. – Ha változtatást szeretnél javasolni, beszélj a vezetővel. A szakács tartani fogja magát a megbeszélt étlaphoz.
Alicia kinyitotta a száját, de be is csukta, amikor meglátta Rodrigót, aki ott várta a válaszát. Úgy hagyta a szószt, ahogy volt, és visszament az ebédlőbe.
A szakácsnő folytatta a munkáját. Rodrigo az asztalhoz sétált, ahol a vendégek beszélgettek, mit sem sejtve arról, mi történt az előbb a folyosón. Azok számára azonban, akik abban a házban dolgoztak, ez valami egészen pontosat jelentett: ezúttal a sorrend nem változik, amikor elhagyja a szobát.
