Végighúzott a hátsó folyosón, és berúgta a hátsó bejáratot. A csípős, negyvenfokos őszi levegő jégtűként csapta meg gyulladt bőrömet. Végighúzott a kőösvényen a különálló, ablaktalan tégla melléképület felé – egy régi, gyarmati stílusú szivattyúházhoz, amelyet ipari kerti gépek tárolására használtak.

Beledobott.

Testem az olajfoltos betonpadlónak csapódott. A megviselt hátam olyan erős fájdalommal lüktetett, hogy néhány másodpercre teljesen elsötétült a látásom.

– Gondold át, mit fogsz tenni holnap estig – visszhangzott Arthur hideg hangja a küszöbről. – Ha Julian orrát meg kell műteni, holnap reggel átszállítanak egy fiatalkorúak börtönébe. Lássuk, meddig jutsz el a dacoddal az állami rácsok mögött.

SLAM

A tömör faajtó becsukódott. A nehéz külső vas tolózár határozott, fémes puffanással a helyére csapódott.

Sötétség. Teljes, fagyos, áthatolhatatlan sötétség.

Összegömbölyödve feküdtem a betonon, levegőért kapkodtam, a rozsda és a só sűrű íze a nyelvemen érződött. Minden lélegzetvétel olyan volt, mintha egy szilánkok siklanának át a bordáimon. A hideg a csontjaimba kúszott, kiszívva a meleget a véremből. Anyámra gondoltam, ahogy elfordítja a tekintetét. Julian gúnyos mosolyára gondoltam. Arthur megingathatatlan, korrupt királyságára gondoltam.

Aztán, másfél méterre a sötétben, egy halvány, ritmikus kék fényvillanás kapta el a levegőben szálló porszemeket.

Az égő telefon

Arthur belerúgott, de az akkumulátor nem mozdult ki. Egy régi traktorkerék alatt feküdt a porban, a széttört üveglap halványan pislogott a koromsötétben.

Halkan zokogva, erőtlen lábaimat a fagyos betonon vonszolva, apránként húztam magam felé. Kinyújtottam egy zúzódásos, remegő kezet, és az arcomhoz húztam a törött műanyagot.

Egyetlen beérkező szöveges üzenet világította meg a sötétséget:

JELZÉS ZÁRVA. LÉGTÉR KISZABADÍTVA. ÖT PERC. MARADJON ALACSONYAN.

3. fejezet: A gyülekező vihar

A kúria fűtött, faburkolatú dolgozószobájának pompájában Arthur Sterling töltött magának három ujjnyi huszonöt éves single malt skót whiskyt.

Nem örvényelte a poharat. Két hosszú, égető kortyban kiitta, hagyva, hogy a tőzeg és az alkohol melege megnyugtassa a szívverését. Selyemköntöse gondosan meg volt kötve. Fonott bőröve szépen feltekerve hevert bőrrel borított íróasztala sarkán, arany Montblanc töltőtolla és a bekeretezett fényképe mellett, amelyen éppen kezet ráz a kormányzóval.

Julian a gombokkal díszített Chesterfield kanapén ült, hideg borogatással az orrnyergén. A vérzés elállt, de mélylila véraláfutások terjedtek már mindkét szeme alatt, mint a tinta a vízben.

– El kell köteleznie magát, apa – mondta Julian orrhangon, rekedten. – Bizonytalan állapotban van. Láttad, hogyan nézett rám. Ha egyszerűen elküldöd egy észak-karolinai magánintézménybe, senki sem fog kérdezősködni. Evelyn egy szót sem szól.

Arthur a tágas kiugró ablakhoz lépett, és a gondosan nyírt gyepen át a tégla szivattyúház sötét sziluettjére nézett a fasor mentén.

– Evelyn aláír bármilyen dokumentumot, amit elé teszek – mondta Arthur hidegen. – Érti az életmódja mechanizmusát. De Mayában mindig is csörgedezik annak a katonának a vére. Magában hordozza a makacs, arcátlan ellenállását a felsőbb hatalmak elismerése iránt. Egy év egy államilag szerződtetett biztonságos javítóintézetben le fogja rombolni ezt az arroganciát.

Arthur visszafordult az íróasztal felé. Teljesen ura volt a helyzetnek. Megszegte a kormányzókat; átírta az állami törvényeket, hogy megvédje vállalati adományozóit; több ezer munkáscsalád által indított csoportos kereseteket buktatott le anélkül, hogy egyetlen óra alvást is veszített volna. Egy tizenéves lány és kegyvesztett, száműzött biológiai apja rovaroknál is kevesebbnek tűntek befolyása erődítményével szemben.

Felvette a kristálykannát, hogy újabb adag italt töltsön.

Három mérfölddel arrébb, tizenöt lábbal a Shenandoah-völgy sötét lombkoronája felett siklott két matt fekete MH-6 Little Bird könnyű sereghelikopter, mint néma, levegőben szálló ragadozók, az éjszakában.

Kikapcsolt lámpákkal repültek, speciális, alacsony zajszintű, ötlapátos főrotorjaik csak tompa, ritmikus zúgást adtak ki, amely zökkenőmentesen beleolvadt az őszi szélbe. Nem jelentek meg a polgári repülési radarok képén; transzpondereik a Védelmi Minisztérium titkosított prioritási kódjait rikoltották, amelyek felülírták az FAA regionális irányítótornyait.

Az elöl haladó helikopterben, a nyitott csapatpad szélén ült Victor Vance tábornok .

Steril, jelöletlen szénszürke taktikai felszerelést viselt egy nehéz tányérhordozó alatt, viharvert, vésett arcát csak a pilótafülke head-up kijelzőjének halványzöld foszforja világította meg. Acélszürke haját brutálisan rövidre nyírta; állkapcsa gránitdarabként hatott.

Ötvenegy éves volt. Három hónappal ezelőtt lemondott az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának parancsnokhelyettesi posztjáról . A harmincéves veterán, aki a Hindukus hegyeitől a Dél-kínai-tenger titkos tengeri letartóztatásaiig minden fekete költségvetésű hadműveletben részt vett, olyan ember volt, aki nem a polgári jogtudomány finom, udvarias fikciója keretein belül cselekedett.

Amikor Arthur Sterling koholt vallomások hálóját használta fel, családi bírósági bírákat vásárolt, és állami tilalmakat gyártott, hogy megtiltsa Victornak az állam területére való belépést azonnali letartóztatás fenyegetése mellett, Victor nem fellebbezett.

Hírszerzési információkat gyűjtött. Összeállított egy dossziét, amely három réteggel mélyebbre hatolt, mint az államügyész legvadabb rémálmai. És várta azt az egyetlen hívást, amelyért imádkozott, hogy soha ne jöjjön el.

Széles mellkasán most egy személyre szabott, rövid csövű taktikai puska lógott. Jobb kezében egy megerősített taktikai táblat tartott, amelyen a Sterling Estate valós idejű hőkijelzője jelent meg. Egy villogó piros jelzőfény jelezte a különálló téglafészerben lévő égőtelefon helyét.

Mellette hat operátor ült egy elit, a hivatalos szabályokon kívüli különleges küldetésű egységből – férfiak, akik egy évtizede szolgáltak a parancsnoksága alatt, akiknek a nyilvántartása hivatalosan nem létezett a Pentagon nyilvános adatbázisaiban. Teljes, fegyelmezett csendben ültek, éjjellátó szemüvegüket lehajtották, kesztyűs kezük hangtompítós fegyvereiken nyugodott.