A négycsillagos tábornok tudomást sem vett apámról, és azon a néven szólított, akit eltemett.

„Mercer ezredes az elmúlt másfél évben vezette a hadsereg független felülvizsgálatát az újonnan megjelenő védelmi technológiákról.”

Arthur feje hirtelen elfordult.

„Feltörekvő védelmi technológiák?”

“Igen.”

„Akkor már hallott az autonóm logisztikai platformunkról.”

„Minden cégről tudok, amelyik ajánlatot nyújtott be.”

Az arca mozdulatlanná vált.

Trevor közöttünk nézett.

“Várjon.

Átnézi a szerződést?

– Nem a végső díj – mondtam.

„Én vezetem a műszaki integritási testületet.

A végső döntés a beszerzési hatóságé, és a folyamatot függetlenül ellenőrzik.”

Arthur arckifejezése a meglepetésből aggodalomba váltott.

„Sosem árultad el, hogy benne vagy.”

„Sosem mondtad, hogy a Mercer Defense Tech licitál.”

Kinyitotta a száját, majd becsukta.

Ez volt a válasz.

Vance tábornokot láthatóan nem érdekelte a mellette kibontakozó családtörténet.

A figyelme továbbra is professzionális maradt, bár elég jól ismertem ahhoz, hogy felismerjem a szemében rejlő csendes aggodalmat.

„Mercer ezredes” – mondta –, „a miniszter az Ön javaslatát kéri, hogy a kísérleti program tereppróba-sorozatba lépjen-e.”

„Megvan.”

Arthur közénk lépett – ezúttal nem ért hozzám, de elég közel ahhoz, hogy a mozgásra a közelben álló ügynök rápillantson.

„Van ajánlása?”

„Tegnap benyújtottam.”

„Mit javasoltál?”

„Hogy a tereppróbát elhalasszák.”

Trevor arca elvörösödött.

“Miért?”

Ránéztem.

„Mivel a vállalat dokumentációja megoldatlan hiányosságokat tartalmaz a kiberbiztonsági tesztelés és az ellátási lánc ellenőrzése terén.”

„A mérnökeink nem ezt tapasztalták” – mondta Arthur.

„A mérnökei felülvizsgálták a saját rendszerüket.”

„És te átnézted, hogy miért utasíthatnál el minket.”

“Nem.

Áttekintettem, hogy okokat találjak a jóváhagyására.

A szavak meglepték.

Meglepődtem, amikor leírtam őket.

Tizennyolc hónapig kényszerítettem magam, hogy szétválasszam a lánykérőn szereplő nevet a születési anyakönyvi kivonatomon szereplő névtől.

Azt követeltem meg a bizottságom minden tagjától, hogy a következtetéseket bizonyítékokkal, ne pedig benyomásokkal dokumentálja.

Amikor az előzetes jelentés aggályokat vetett fel a Mercer Defense Tech külföldi alkatrészbeszerzéseivel kapcsolatban, ahelyett, hogy azonnal elutasítottam volna, második ellenőrzést kértem.

Azért tettem, mert a rendszer igazságosságot érdemelt.

Talán, ha teljesen őszinte akarok lenni, azért tettem, mert valami makacs részem még mindig azt akarta, hogy apám cége méltó legyen ahhoz a névhez, amelyet helyettem választott.

Arthur lehalkította a hangját.

„Felvehetted volna velem a kapcsolatot.”

„Nem tudtam.”

„Felhívhattál volna.”

„Én sem tudtam volna ezt megtenni.”

“Miért?”

„Mivel a szabályok tiltják a közvetlen kapcsolatfelvételt az ajánlattevővel egy aktív értékelés során.”

– Szabályok – ismételte meg, mintha a szó mentség lenne.

„A szabályok azok, amik megakadályozzák, hogy a döntések személyessé váljanak.”

A tekintete az enyémbe szegeződött.

„Személyessé tetted az ügyet azon a napon, amikor úgy döntöttél, hogy megbünteted a cégemet.”

„Én nem büntettem meg senkit.”

„Késleltetted az egész terjeszkedésünket.”

„A késedelmet a hiányos tesztelés okozta.”

„Minden követelménynek eleget tettünk.”

„Nem minden követelménynek.”

Egy izom megmozdult az arcán.

– Azt várod, hogy elhiggyem, ennek semmi köze ahhoz, ami köztünk történt?

– Nem – mondtam.

„Elvárom, hogy megértsd, hogy ennek mindennek köze van ahhoz, ami köztünk történt.

Ezért voltam óvatosabb, mint bárki más.”

Egy pillanatra eltűnt az arcáról a harag.

Valami régebbi vette át a helyét.

Valami, mint a fáradtság.

Elnézett mellettem a Fehér Ház felé, melynek ablakai fényesen világítottak az őszi ég alatt.

„Mindig azt hitted, hogy irányítani akarlak.”

„Az voltál.”

„Megpróbáltalak megvédeni.”

„Megpróbáltad megtervezni az életemet.”

„Van különbség.”

„Nem akkor, amikor megbüntetsz valakit azért, mert másképp döntött.”

A vállai szinte észrevétlenül ereszkedtek le.

Ez volt az első alkalom, hogy Arthurt nyilvánosan bizonytalannak láttam.

Evelyn megérintette a karját.

„Arthur, be kellene mennünk.”

A találkozód…

„Tudom, mikor lesz a megbeszélésem.”

A keze lehullott.

Trevor olyan arckifejezéssel nézett rám, amit nem tudtam leírni.

Sosem voltunk közeliek, de gyerekként annyi közös szobát, nyaralást és kínos csendet töltöttünk el együtt, hogy ismerjük egymás szokásait.

Mindig is élvezte, hogy az a fiú lehetett, akit Arthur dicsért, de sosem voltam biztos benne, hogy élvezi, ha a konfliktusunk közepébe kerül.

Most már kevésbé diadalmasnak, mint inkább zavartnak látszott.

„Tudtad?” – kérdezte az apjától.

Artúr nem válaszolt.

Trevor tekintete rám vándorolt.

„Tudta, hogy a cégünk pályázott, mielőtt elvállalta a pozíciót?”

“Igen.”

– És mégis elfogadtad?

„Elfogadtam a megbízást, mielőtt tudtam volna.”

„Akkor miért nem mentetted fel magad?”

„Mert a cég nevének ismerete nem ugyanaz, mint az összeférhetetlenség.

Azonnal felfedtem a kapcsolatot.

Egy független etikai tisztviselő felülvizsgálta.”

„De te a bizottságban maradtál.”

„Mert a tiszt úgy döntött, hogy maradhatok, feltéve, hogy betartom a további óvintézkedéseket.

Minden, a cégedet érintő döntést két másik tisztviselő is felülvizsgált, és nekem nem volt hozzáférésem a kereskedelmi információkhoz azon túl, amit minden bizottsági tag megkapott.”

Trevor összevonta a szemöldökét.

„Ez túlzásnak tűnik.”

„Szükséges volt.”

Vance tábornok az órájára nézett.

Éreztem, ahogy visszatér az idő szorítása.

Bent egy eligazítás várt, egy terem tele tisztviselőkkel, akiket a tesztprotokollok és a beszerzési ütemtervek érdekeltek, nem pedig egyetlen család magánéletének roncsai.

Újra a bejárat felé fordultam.

Mielőtt megmozdulhattam volna, Arthur megszólalt.

– Az édesanyád tudja?

A kérdés annyira váratlanul ért, hogy megálltam.

„Anyám tudja, hogy a hadseregben vagyok.”

„Nem ezt kérdeztem.”

„Tudja, hogy ezredes vagyok.”

„Tud ő erről?”

“Nem tudom.”

„Beszéltél vele mostanában?”

Tanulmányoztam az arcát.

Volt valami a kérdés mögött.

Nem kíváncsiság.

Még csak féltékenység sem.