Nem volt rá mód.
A botos férfi visszafordult apához.
„Folyton azt kérdezed, hogy valójában milyen munkát végzett” – mondta.
„Szóval válaszoljon egy kérdésre, mielőtt folytatódik a szertartás.”
Apa rámeredt.
Az egész csarnok várt.
A férfi tekintete apámról a nővéremre vándorolt.
„Ki tanította ezt a családot arra, hogy hazugságnak nevezzék a szolgálatát?”
Della kinyitotta a száját.
Nem jött válasz.
És ahogy apámat néztem, ahogy a előtte álló élő tanúról a mellkasomon lévő görbe éremre néz, megértettem, hogy a következő igazság, amit abban a szobában kimondanak, nem a hadseregre fog tartozni.
A családomhoz tartozna.
