Csak előrehajolt, megérintette a mén nyakát, és a fülébe suttogott egyetlen szót:
– Most, Kadir! Repülj!

A fekete mén úgy robbant előre, mint a kilőtt nyílvessző. Lábai szinte alig érintették a homokot. Khalid lemaradt; a meggyötört pej ló feladta a harcot, míg Kadir méltóságteljesen, könnyedén száguldott át a célvonalon, beírva magát és lovasát a sivatag örök legendáiba.

A tömeg extázisban tört ki. Sejkek, katonák, kereskedők és szolgák egyszerre zúgták Leila nevét.

5. Fejezet: Az ezerkettedik éjszaka

Egy évvel azután, hogy a vad, tízmillió dolláros mént az udvarba hozták, a palota kertjében olyan ünnepséget tartottak, amilyet még nem látott a keleti világ.

A pálmafák között ezer meg ezer lampion világított, a szökőkutakból rózsavíz csobogott, és a sivatagi éjszakát betöltötte a lantok és dobok andalító zenéje. Az ország minden szegletéből érkeztek vendégek – nemesek és koldusok vegyesen, mert a sejk elrendelte, hogy a lagzin bárki helyet foglalhat.

Leila ott állt a márványteraszon hófehér selyemruhájában, amelyet apró gyöngyökkel díszítettek. Nem viselt nehéz arany ékszereket, a haját a sivatagi szél lágyan lebegtette.

Rashid odalépett hozzá. Átkarolta a derekát, és együtt néztek le a megvilágított udvarra, ahol a pálmák árnyékában a fekete mén, Kadir békésen legelészett a zöldellő füvön.

– Amikor megvettem azt a lovat – suttogta Rashid, és megcsókolta Leila homlokát –, azt hittem, hogy tízmillió dollárért a világ legnagyobb kincsét szereztem meg. Micsoda vak bolond voltam…

Leila felnézett a férfira, és a szemében ott ragyogott a csillagok fénye.
– És most mit gondolsz?

A sejk elmosolyodott, és szeretettel megszorította felesége kezét.
– Most már tudom, hogy az a tízmillió dollár csupán a belépőjegy volt ahhoz a csodához, amit te hoztál az életembe. Megtanítottad nekem, hogy a vad dolgokat nem lehet arannyal megvásárolni, és a szeretet az egyetlen erő a földön, amely képes megszelídíteni a legvadabb szíveket is.

És azon az éjszakán, a dűnék felett ragyogó végtelen ég alatt a sejk és az egykori szolgálólány pecsétet tettek a szövetségükre – egy olyan szerelemre, amely nem a hatalomból vagy a pénzből született, hanem a tiszteletből, az alázatból és a lélek szabadságából.