Az étteremben aznap este újra kigyúltak a fények, újra szólt a halk zene, és csörömpöltek a drága poharak. De a pincérek, a szakácsok és a vezetők között már semmi sem volt a régi. Mindannyian megtanulták a leckét, amit egyetlen fiatal nő tanított meg nekik egyetlen pillanat alatt: a ruha, amit viselünk, csupán a világ játéka – de az, hogy kik vagyunk a ruha alatt, a mi döntésünk. És az igazi méltóság olyan kincs, amit a világ összes aranyával sem lehet sem megvásárolni, sem elvenni attól, aki tisztában van a saját értékével.
Három ismeretlen apacsnak adott vizet… de ami másnap reggel történt, arra szóhoz sem jutott.
1. RÉSZ Az ajtóba beszorult véres nyíl ráébresztette Julián Cárdenast, hogy az életébe kerülhet, ha az utolsó falat vizét odaadja három idegennek. Hajnal már éppen narancssárgára kezdte festeni a Csivava-hegységet,…