“A strandháznál a nővérem egyenesen a szemembe nézett, és kijelentette: „Már megszavaztuk. Te a kanapén alszol. Miéink a hálószobák.” Anyám alig nézett fel a könyvéből. „Úgysem te fizettél a legtöbbet.”

Csendben maradni, mert a szembesítés velük „elrontaná a hangulatot”.

Az a hét valami egészen mást tanított nekem.

A család nem csak azokról az emberekről szól, akik vér szerinti kapcsolatban állnak veled.

Azok az emberek, akik tisztelik az erőfeszítéseidet.

Akik hozzájárulnak ahelyett, hogy egyszerűen csak elveszik.

Akik ugyanúgy helyet csinálnak neked, ahogy te is helyet csinálsz nekik.

És mostantól csak ők kapnak hálószobát a tengerparti házamban.

Mindenki más megtalálhatja a saját kanapéját.