Amikor fizettem, a számlán 1750 peso állt.
A pincérnő elmagyarázta, hogy a borravaló önkéntes, és anélkül várt, hogy odahozta volna a terminált az általa kiválasztott összeggel.
Anyám elolvasta a nyugtát, majd körülnézett a hallban. Nicolás egy asztalnál egy rendelést vett fel. Egy család várta a csomagjait. Senki sem zavarta meg a munkájukat, hogy odajöjjön és üdvözöljön.
– Most már leülhetek és békésen ehetek – mondta.
Az új bankjegyet a 9880 pesós mellé tettem. Mielőtt elindultam volna, láttam, hogy az évfordulóját ünneplő férfi lefoglal egy széket a feleségének, és rendel még egy kávét.
Egy pillanatig bámultam az asztalt. Aztán kikísértem anyámat az ajtóig, miközben bent a szállodában az emberek folytatták az evést anélkül, hogy későbbi vitára kellett volna készülniük.
