Az esküvő alatt a vőlegény észrevette, hogy a menyasszony órák óta nem emelte fel a fátylát, és folyamatosan próbálta elrejteni az arcát. Először azt hitte, hogy a lány egyszerűen nagyon ideges. De amikor végre kettesben maradtak, a férfi gyengéden felemelte a fátylat – és amikor meglátta az arcát, megdermedt a sokkban.😮

Rajiv huszonnyolc éves volt. Egy olyan családban nőtt fel, amely még mindig szigorúan betartotta a régi hagyományokat.

Amikor a szülei közölték vele, hogy találtak neki egy megfelelő menyasszonyt, a férfi nem ellenkezett. A lány neve Ananya volt. Huszonnégy éves volt, tanárként dolgozott, és a szüleivel egy másik városban élt.

Mindkét család hagyományai szerint a fiatal pár beszélhetett az esküvő előtt, de Rajivnak nem volt szabad látnia leendő felesége arcát.

Eleinte ez szokatlannak tűnt számára. De idővel az Ananyával folytatott esti telefonhívások élete megszokott részévé váltak. Meséltek egymásnak a munkájukról, a családjukról, az álmaikról és a jövőbeli terveikről.

Rajiv egyre jobban szerette volna látni a lányt, akinek a hangja már annyira ismerőssé vált számára. De úgy döntött, megvárja az esküvő napját.

És végre elérkezett a várva várt nap.

Amikor Ananyát bevitték a terembe, arcát teljesen eltakarta egy hosszú, rózsaszín fátyol. Rajiv elmosolyodott, amikor meglátta leendő feleségét, de szinte azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben.

Ananya rendkívül feszültnek tűnt.

A keze enyhén remegett, és valahányszor valamelyik női rokon megpróbálta megigazítani a fátylát, a lány azonnal maga tartotta az anyagot az arcához.

Rajiv azt feltételezte, hogy egyszerűen csak ideges.

A szertartás alatt Ananya alig szólt. Többször is megkérdezte tőle halkan, hogy minden rendben van-e, és minden alkalommal ugyanazt a választ hallotta:

— Igen, minden rendben van.

De a hangja teljesen másképp csengett.

A szertartás befejezése után a rokonok hosszasan gratuláltak az ifjú párnak, fényképezkedtek velük, és ajándékokat hoztak. Ananya ez idő alatt egyszer sem emelte fel a fátylát.

Csak késő este voltak végre egyedül.

Rajiv a felesége mellé ült és elmosolyodott.

– Azt hiszem, most már végre láthatlak.

Nyúlt a fátyla felé, de Ananya váratlanul megragadta a kezét.

– Talán most még nem?

Rajiv meglepetten nézett rá.

— Miért?

– Csak nagyon fáradt vagyok.

A férfi érezte, hogy a lány valamit titkol.

– Ananya, nézz rám!

Néma maradt.

– Mi történt?

— Semmi.

Rajiv gyengéden félrehúzta a kezét, és lassan felemelte a fátylat.

Most látta először annak a nőnek az arcát, akit frissen feleségül vett.

Hogy megtudd, mi történt ezután, olvasd el az alábbi kommenteket.👇👇👇

Képernyőkép
De mosoly helyett őszinte döbbenet tükröződött az arcán.

Ananya bal arca vörös és észrevehetően duzzadt volt. Jól láthatóak voltak az ujjlenyomatok a bőrén, és egy apró seb tátongott az ajka közelében.

– Ki ütött meg?

A lány azonnal elfordult.

— Nem számít.

– WHO?

Ananya hallgatott.

Rajiv elkezdte felidézni a nap eseményeit. Rokonok és barátok állandóan a menyasszony körül voltak. Gyakorlatilag lehetetlen volt egy idegennek észrevétlenül megközelítenie.

Ez azt jelentette, hogy az, aki megütötte, csak olyan valaki lehetett, aki a közelben volt, és akiben megbízott.

– Ez ma történt?

A lány némán bólintott.

– A szertartás előtt?

A nő ismét bólintott.

Rajiv érezte, hogy összeszorul a mellkasa.

– Miért nem mondtál nekem semmit?

Ananya felnézett rá.

– Mert megtiltották nekem.

Ezek a szavak még gyanakvóbbá tették a férfit.

Közelebb ült, és megkérte, hogy meséljen el neki mindent az elejétől fogva.

Ananya sokáig habozott, de végül bevallotta, hogy úgy húsz perccel a szertartás előtt egy nő lépett be a szobába, ahol az esküvőre készült.

Megkérte a többieket, hogy távozzanak, elmagyarázva, hogy négyszemközt szeretne beszélni a menyasszonnyal.

A nő eleinte nyugodtan beszélt.

Megkérdezte Ananyát, hogy valóban biztos-e benne, hogy feleségül akarja-e venni Rajivot.

Aztán hirtelen megszólalt:

– Még van időd elmenni.

Ananya úgy gondolta, hogy ez csupán egy furcsa kísérlet az elszántságának próbára tételére. Így hát nyugodtan azt válaszolta, hogy szereti Rajivot, és esze ágában sincs lemondani az esküvőt.

E szavak után a nő arckifejezése megváltozott.

Kijelentette, hogy Ananya nem elég jó Rajivnak, hogy az esküvő után csak problémákat hoz a családjukra, és hogy a házasságnak eleve soha nem lett volna szabad megtörténnie.

A lány megpróbált kimenni a szobából.

De a nő megragadta a karját.

Amikor Ananya követelte, hogy engedje el, keményen arcon csapták.

Az ütés olyan váratlan volt, hogy a lány majdnem elvesztette az egyensúlyát.

Aztán a nő odahajolt hozzá, és halkan figyelmeztette:

– Ha elmondod neki ezt, nem te leszel az egyetlen, aki megbánja.

Rajiv ökölbe szorított kézzel hallgatta a feleségét.

– Csak egy dolgot mondj meg. Ki ez a nő?

Ananya ránézett. Könnyek patakokban folytak az arcán.

Néhány másodpercig egy szót sem tudott szólni.

Aztán halkan megszólalt:

– Az édesanyád.

Rajiv megdermedt.

De hamarosan megtudott egy még kellemetlenebb igazságot.

Az édesanyja kezdettől fogva kategorikusan ellenezte az esküvőt. Ananya családja jóval szegényebb volt, mint az övék, és az asszony úgy gondolta, hogy fiának egy gazdag ismerős lányát kellene feleségül vennie.

Az utolsó pillanatig abban reménykedett, hogy megakadályozhatja az esküvőt, és megpróbálta rávenni Ananyát, hogy maga adja fel a házasságot.