Gábor, aki időközben az alapítvány pénzügyeit intézte, gyakran ült ki estébe nyúlóan az udvaron lévő padra. Az a pad pontosan ott állt, ahol egykor Viktor hálószobája volt. Ilyenkor gyakran elgondolkodott az élet furcsa forgandóságán. Hogyan lehet egy ekkora tragédiából ilyen gyönyörű dolgot építeni? A válasz mindig ugyanaz volt: az emberség révén. Azáltal, hogy képesek vagyunk felismerni a saját hibáinkat, és hajlandók vagyunk tenni azért, hogy a világ egy kicsit jobb hely legyen.
Báró, a hatalmas fekete kutya hosszú és boldog életet élt Klára oldalán. Ő lett a menedék nem hivatalos “nagykövete”. Amikor egy új, rettegő, megkínzott kutya érkezett a központba, Báró mindig ott volt. Nem tolakodott, csak lefeküdt a ketrec elé, és csendes, nyugodt jelenlétével jelezte a jövevénynek: „Ne félj. Itt már biztonságban vagy.”
Amikor Báró nagyon öreg lett, és az ízületei már nem bírták a sétákat, Klára az udvar legnaposabb részén vetett neki ágyat. Egy őszi napon, amikor a fák levelei aranyba és rozsdavörösbe borultak, Báró békésen, álmában átsétált a szivárványhídon. Klára ott volt mellette, fogta a mancsát, és halkan suttogott neki, amíg a kutya szíve meg nem állt.
Bárót a Menedék kertjében temették el, egy öreg tölgyfa tövében. A sírkövére nem csak az ő nevét vésték.
A kis márványtáblán a következő felirat állt: “Báró. Hűséges barát, és Viktor utolsó védelmezője. Mellette nyugszik egy ember emléke is, aki megtanította nekünk, hogy a legmélyebb sötétségben is csak a szeretet gyújthat fényt.”
A csendes utcában ma már mindenki név szerint ismeri egymást. Az emberek köszönnek egymásnak, érdeklődnek a másik hogyléte felől. Ha valakinek a redőnye napokig nem megy fel, a szomszédok becsengetnek, visznek egy tál meleg levest, és megkérdezik, tudnak-e valamiben segíteni.
A leckét, amit Viktor és a húsz kóbor kutya tanított nekik, sosem felejtették el. A ház sosem állt többé üresen. Sosem volt benne sötét. És a titok, amit magában rejtett, már nem volt félelmetes. Egy olyan történetté vált, amelyet büszkén meséltek tovább generációról generációra: a történet arról, hogyan mentett meg egy halott ember és egy falka kutya egy egész közösséget a saját közönyétől.
