Evelyn bólintott, mintha pontosan azt adta volna meg neki, amit akart. Elmagyarázta, hogy az adósság, amit Jamal nekem tulajdonított, egyáltalán nem kapcsolódik a személyes pénzügyeimhez.

Az Apex Holdings tulajdonában volt.

A céget az én nevemmel és lakcímemmel jegyezték be. Papíron úgy nézett ki, mintha én magam hoztam volna létre a jogi személyt.

Evelyn folytatta

„Ki nyújtotta be a regisztrációt?”

„Nem tudom.”

„De az elektronikus beadványok rögzítik az IP-címeket.”

„Igen.”

A dokumentum alján lévő sorra mutatott.

„Olvasd be az IP-címet a rekordba.”

Jamal elég sokáig habozott ahhoz, hogy Whitman bíró közbeavatkozzon.

„Olvassa el, Price úr.”

Megtette

Evelyn felemelt egy újabb lapot, és elmagyarázta, hogy a védelem idézést küldött az internetszolgáltatónak. A regisztrációt a Northern Lake Capital chicagói belvárosi irodájából nyújtották be, konkrétan a Jamal részlegéhez rendelt hálózatról.

Brittany a férjéhez fordult.

„Jamal?”

Whitman bíró elrendelte, hogy maradjon ülve. Jamal a dokumentumokra szegezte tekintetét, míg Evelyn közelebb lépett a tanúk padjához.

„Belépett Cassidy dolgozószobájába egy családi vacsora alatt hat hónappal ezelőtt?”

„Nem.”

„Lefényképezted vagy eltávolítottál információkat a leveleiből?”

„Nem.”

„Ezeket az információkat használta fel az Apex Holdings bejegyzéséhez a nevére?”

„Nem.”

„Ezután hamis adósságnyilvántartásokat készített, hogy alátámaszthassa ezt a gyámsági kérelmet?”

„Nem.”

Minden egyes tagadás kevésbé meggyőzőnek hangzott, mint az előző. Evelyn végül mindkét kezét a korlátra helyezte, és feltette a kérdést, amire Jamal már nem tudott volna válaszolni anélkül, hogy ne sértse meg magát.

„Akkor magyarázd el, miért hozták létre az Apex Holdingst az irodai hálózatodból, Cassidy Vale ellopott információinak felhasználásával.”

Jamal Mr. Caldwellre nézett. Caldwell elnézett.

Dzsamál aznap reggel először látszott megérteni, hogy a mellette ülők nem fogják megvédeni, ha ezzel veszélyeztetik a saját jövőjüket.

Nyelt egyet

„Érvényesítem az ötödik alkotmánykiegészítéshez való jogomat.”

A tárgyalóteremben feltört a tömeg

Anyám felnyögött, apám félig felállt, Brittany pedig sírva fakadt. Whitman bíró addig csapott a kalapácsával, amíg újra csend nem lett.

Evelyn hátralépett

„Tisztelt bíró úr, még nem végeztünk.”

Visszament az asztalunkhoz, és elővett egy második mappát. Ez vastagabb volt, piros ragasztószalaggal lezárt, és szövetségi jelvénnyel volt ellátva.

Dzsamál arcáról eltűnt az a kevés szín is, ami még megmaradt.

„A védelem benyújtja a B. mellékletet. Az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) és a Szövetségi Tartalék Rendszer (FED) által lepecsételt hitelesített iratok.”

Mr. Caldwell azonnal tiltakozott, azt állítva, hogy a dokumentumokat nem mutatták be a bíróságnak a tárgyaláson. Evelyn emlékeztette a bíróságot, hogy a családom sürgősségi petíciót nyújtott be, amelyben a vagyonom feletti azonnali rendelkezést kérte, és kifejezetten kérték, hogy még aznap döntsenek az ügyben.

Whitman bíró elutasította az ellenvetést.

„Nem kérhetsz sürgősségi segítséget, majd panaszkodhatsz, amikor a válasz ugyanolyan azonnali.”

A végrehajtó átadta neki a lepecsételt mappát. Whitman bíró feltörte a pecsétet, és olvasni kezdett. Mielőtt bárki egy szót is szólt volna, megváltozott az arckifejezése.

Elolvasta az első oldalt, aztán a másodikat, végül egyenesen rám nézett.

„Ms. Vale, ezen hitelesített feljegyzések szerint Ön az Aegis Financial Security alapítója és vezérigazgatója.”

Anyám rám meredt.

Suttogta Brittany

„Micsoda?”

Whitman bíró tovább olvasott. Az Aegist kiberbiztonsági és pénzügyi technológiai vállalatként jellemezte, amely Fortune 500-as ügyfeleket és szövetségi vállalkozókat szolgál ki.

Aztán lapozott egy másik oldalt.

„Az Ön igazolt nettó vagyona meghaladja a nyolcvanötmillió dollárt.”

A folyosó túloldalán ülők közül senki sem tűnt már dühösnek. Rémültnek tűntek.

Jamal egyetlen feltételezésre építette az egész stratégiáját: hogy átlagos vagyok, anyagilag sebezhető és könnyen hiteltelenné tehet. Tévedett.

De a bíró még nem fejezte be. Újra lenézett a lezárt aktára, és amikor az arca még jobban megkeményedett, tudtam, hogy a következő oldal valami sokkal rosszabbat rejt, mint a titkos karrierem.

 

4. rész: A tárgyalóterem csapdája összeomlik
Whitman bíró addig olvasta tovább a lezárt iratokat, amíg megkeményedett az arca. A dokumentumokból kiderült, hogy az Apex Holdings ellen már szövetségi nyomozás folyt a Northern Lake Capital több tehetős ügyfeléhez kapcsolódó jogosulatlan átutalásokkal kapcsolatban.

Evelyn felállt, és elmagyarázta, mit is hozott létre Jamal valójában. Az Apex nem csupán egy kamu cég volt, amelynek célja, hogy anyagilag instabilnak tűnjek; árnyékszámlaként használták, amelyen keresztül az ügyfelek kis összegű pénzét átutalták csendben tizennégy hónapon keresztül.

„Mr. Price nem csak azért hamisította ezeket az iratokat, hogy ellopjon egy lakást. Cassidy személyazonosságát sikkasztási művelet álcájaként használta fel.”

Jamal azonnal tagadta, de a hangjából hiányzott a korábban mutatott magabiztosság. Evelyn elmagyarázta, hogy az átutalások szándékosan kis összegűek voltak, több portfólióra oszlottak el, és egy az én nevemre bejegyzett szervezethez irányították őket, hogy a szabályozók végül engem találjanak meg helyette.

Végre megértettem, miért gyártották le olyan gondosan a pénzügyi dokumentumokat. Ha a szövetségi nyomozók felfedezték volna az Apexet, miközben gondnokság alatt álltam, akkor bármit is mondhatnék a védelmemre, azt paranoiának tekinthetnék egy olyan nő részéről, akit már cselekvőképtelennek nyilvánítottak.

„Meg akartál keretezni.”

Dzsamál rám sem nézett.

Whitman bíró nyílt dühvel meredt rá.

„Megpróbálta ezt a bíróságot arra használni, hogy a hibáztatni szándékozott személyt jogi felügyelet alá vonja, mielőtt a nyomozók eljutnának hozzá.”

Ekkor Brittany pánikba esett.

„Jamal azt mondta, hogy megvesszük a lakást. Azt mondta, ő javította meg a számokat. Soha nem szólt nekünk arról, hogy loptunk az ügyfelektől.”