Átvettem az irányítást a képernyő felett.

Emiliano fotói eltűntek.

Ehelyett egy banki tranzakciók listája jelent meg.

Dátumok.

Mennyiségek.

Cégek.

Nevek.

Mauricio társai zúgolódni kezdtek.

– Több mint egy éven át – folytattam – Mauricio több millió pesót irányított át a cégtől a szeretőjéhez, Daniela Torreshez köthető céggel kapcsolatos műveleteken keresztül.

„Ez hazugság!” – kiáltotta Mauricio.

Megváltoztattam a képet.

Felbukkant egy fénykép, amelyen Danielával belép egy Santa Fe-i épületbe. A lány terhes volt.

Aztán egy másik.

És még egy.

Az egyiket mindössze öt nappal korábban vitték el.

– Mauricio azt mondta, hogy hetekkel ezelőtt szakított vele.

Az egyik társa felállt.

– Mik ezek az átutalások, Mauricio?

Egy másik férfi ellenőrizte a képernyőt.

– Az a beszállító nem is létezik! Mi fizetjük azokat a számlákat.

Mauricio megpróbálta átvenni tőlem az irányítást.

Renata gyorsan felment az emeletre, és eléjük lépett.

– Ne is gondolj rá.

Aztán megnyomtam a következő gombot.

A felvétel, ami megváltoztatta az életemet, betöltötte a szobát.

„Szülés közben kell meghalnia.”

Az embereknek elállt a lélegzetük.

„Ha úgy tűnik, hogy orvosi szövődményről van szó, senki sem fog semmire gyanakodni.”

Aztán bejött a szám.

„Ötmillió peso, ha vége lesz.”

Anyám a szája elé kapta a kezét.

Egy néni sírni kezdett.

Mauricio apja lehajtotta a fejét.

A férjem falfehér volt.

– A hanganyagot manipulálták.

Fogtam a mikrofont.

– Az orvos, aki szerepel abban a beszélgetésben, már tanúvallomást tett a hatóságok előtt. Vannak pénzügyi feljegyzések és üzenetek is, amelyek alátámasztják a nyomozást.

Mauricio olyan gyűlölettel nézett rám, ami végre levett róla minden álarcot.

– Mit nyersz azzal, ha ezt mindenki előtt teszed? Megalázol engem?

Hetek óta vártam erre a kérdésre.

–Megalázni téged?

A vendégekre néztem.

„Ennek a férfinak viszonya volt, miközben a gyerekét vártam. Sikkasztott pénzt a cégünktől. Egy másik nővel kezdte az életét. És amikor úgy döntött, hogy a válás túl kellemetlen, megpróbálta a szülésemet a halálommá változtatni.”

Újra ránéztem.

–Te választottad a kórházat, hogy elpusztíts. Én választottam a saját társaságodat, hogy mindenki megtudja, ki is vagy valójában.

Az egyik fő beszállító felállt.

– A mai napon véget ér az üzleti kapcsolatunk.

Egy másik partner azt mondta:

– Holnap kérünk egy teljes körű auditot.

Mauricio lelépett a színpadról.

Úgy tűnt, mintha menekülni készülne.

Nem érte el az ajtót.

Két ügynök lépett be a szobába egy harmadik kíséretében.

– Mauricio Rivera, csatlakozz hozzánk!

A zaj eltűnt.

Mauricio mozdulatlan maradt.

Aztán rám nézett.

– Valeria, ha ezt teszed, tönkreteszed gyermeked apját.

Megnyomtam a mikrofon gombot.

– Nem. A fiam apja öngyilkos lett azon az éjszakán, amikor eldöntötte, mennyit ér az életem.

A tisztek elvitték.

Taps nem volt.

Nincs ünneplés.

Csak nehéz csend.

Amikor becsukódott az ajtó Mauricio mögött, remegni kezdtek a lábaim.

Mariana odajött hozzám és átölelt.

-Term.

Megráztam a fejem.

– Nem. Ez még csak a kezdet.

Igaza volt.

A nyomozás többet tárt fel, mint gondoltuk.

Mauricio hamis számlákból álló hálózatot hozott létre, hogy pénzt csaljon ki a cégtől. Ennek egy része Daniela által ellenőrzött számlákon kötött ki; más részét ingatlanok és járművek vásárlására használták fel.

A bizonyítékok által sarokba szorított Dr. Salgado elismerte a megállapodást, és átadta azokat a beszélgetéseket, amelyek közvetlenül Mauriciót kötötték.

Azt is elmagyarázta, hogy Mauricio hetekkel a szülés előtt felvette vele a kapcsolatot.

A férjem nem kétségbeesett felindulásból cselekedett.

Elterveztem.

Mariana azonnal válókeresetet nyújtott be, és intézkedéseket kért a vagyonom és Emiliano felügyeleti jogának védelmére.

Egy héttel később Daniela megjelent a házam előtt.

Fiatal volt, gyönyörű, és egy sárga ruhát viselt, ami kiemelte a terhességét.

Dörömbölt az autó ablakán.

–Kifelé! Börtönbe zártad Mauriciót!

Nyugodtan távoztam.

– Mauricio a saját döntéseinek köszönhetően jutott el idáig.

Daniela felemelte az állát.

„Még ha el is pusztítod, én vele leszek. Elveszem a fiát. Ha ennek vége, bármi is lesz Mauricióé, a miénk lesz.”

Nem tudtam nem mosolyogni.

– Pontosan mit tervez örökölni?

Az arckifejezése megváltozott.

– Az ingatlanokat vizsgálat alatt áll. A számlákat befagyasztották. A céget auditálják, és az ügyvédem visszaköveteli a cégük által kapott pénzt.

Daniela elsápadt.

– Mauricio adta nekem azt a pénzt.

– Olyan pénz, ami nem kizárólag az övé volt.

Ebben a pillanatban megérkezett Marianna.

Egy mappával a kezében szállt ki az autójából.

– De jó, hogy itt talállak, Daniela.

Elővett egy dokumentumot.

—Ez az értesítés a cége által fogadott átutalásokkal kapcsolatos. Lehetősége lesz elmagyarázni az egyes pesók eredetét.

Daniela a papírokra nézett, majd rám.

Most először nem tűnt arrogánsnak.

Ijedtnek tűnt.

– Megígérte, hogy minden a miénk lesz.

A kifejezés valamiféle szánalmat keltett bennem, de nem tartott sokáig.

– Nekem is sok mindent ígért.

Bementem a házamba és becsuktam az ajtót.

A következő hónapok kimerítőek voltak.

Mauricio cége a csőd szélén állt. Voltak fizetetlen beszállítók, dühös vásárlók és az alkalmazottak, akik meg voltak győződve arról, hogy mindennek vége.

Eladhatnám a részvényeimet és leléphetnék.

Sokan tanácsolták, hogy tegyem meg.

De eszembe jutott valami.

Azt a vállalkozást is az én pénzemből indítottam.

A szüleim kockáztatták a megtakarításaikat.

Évekig kísértem Mauriciót.