Valeria kinyitotta a tokot, és egy repedést talált a lélek mellett.

– Így nem lehet játszani.

– Az alapítvány megígérte, hogy a gálán elhangzik – magyarázta Julián.

– A fa nem tartja tiszteletben a mások nevében tett ígéreteket. Ha elvékonyítod, a repedés továbbterjedhet.

– Akkor módosítjuk a programot.

Julián nem próbált nyomást gyakorolni rá. Elfogadta a diagnózist, és fizetett szerződést ajánlott neki egy új kulturális központban, amely a régi vasútállomáson kapott helyet.

– Szükségünk van egy állandó gondozóra. Független lesz, és megtartja az összes módszerét.

Miután éveken át látta, hogy Mauricio anélkül kínálja fel a munkáját, hogy megkérdezné őt, ez az egyszerű ígéret rendkívülinek tűnt számára.

Valeria felhívta Elena Montañót.

– Mauricio azt mondja, hogy Camila fejlesztette ki a tanulóprogramot – jegyezte meg a jótevő. – Igaz ez?

-Nem.

Rövid szó volt, de mindent megváltoztatott.

Valeria elküldte eredeti terveit Elenának és a négy általa toborzott kézművesnek. Hárman visszaléptek, amint felfedezték a hazugságot.

Camila dühösen érkezett a műhelybe.

– Hónapokig dolgoztam szponzorok felkutatásán.

– A vendéglistát megtarthatod. Az én munkáimat nem.

– Mauricio azt mondta, hogy átadtad a jegyzetfüzeteket az alapítványnak.

– Nem az alapítványnál dolgozom.

Kamilla arckifejezése megváltozott.

– Először azt hittem, hogy elváltak.

– Mikor fedezted fel az igazságot?

– Monterreyben. Hallottam, hogy beszélt veled.

– És mégis folytattad.

– Azt mondta, hogy elhagy téged.

– Az étteremben nem azért mentél oda hozzá, hogy igazságot mondjon. Azért jöttél oda hozzám, hogy mindenki előtt megalázz.

Camila arca megkeményedett.

– Az intézmények mindig abban a verzióban hisznek, amelyik védi őket.

—Akkor kérdezd meg magadtól, hogy a kettő közül melyiket használják ingyen évek óta.

Valeria elfogadta Julián szerződését, és elkezdte restaurálni a csellót. Felfedezte, hogy Camila egy másik hangszerhez tervezett tokba tette, és ráerőltette a fedelet.

Az alapítvány megpróbálta a költözésért hibáztatni. Valeriának voltak fényképei, amelyek bizonyították, hogy az esemény előtt sértetlen volt.

Mauricio megpróbálta megvásárolni a hallgatását azzal, hogy felajánlotta neki a saját maga által létrehozott program „köztanácsadói” pozícióját.

– Csak azt akarják, hogy a jelenlétem igazsággá változtassa a hazugságukat.

„Gondolj a diákokra” – mondta.

– Pajzsként használtad azokat a fiatal nőket, miután kiraboltál.

Aztán Mauricio egy másik hírt is elárult.

– Kamilla terhes.

Valeria felidézte azt az évet, amikor megpróbáltak gyereket vállalni. Mauricio mindig talált okot a kezelések és a találkozók elhalasztására.

Remegtek a lábai, de a hangja nyugodt maradt.

– Akkor döntsd el, milyen apa akarsz lenni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy én továbbra is a feleséged legyek.

A válást négy hónappal később véglegesítették. A házat eladták, és mindenki megkapta a részét. Camila azzal vádolta Valeriát, hogy kilakoltatott egy terhes nőt, pedig a lány csak tíz hete lakott ott.

Valeria még utoljára visszatért a családi dokumentumokért. Egy szobában a gála reklámanyagait találta.

Egy fényképen Camila a Mendoza Műhelyben látható, Valeria kötényét viselve, kezében a régi diplomaosztókéssel, amelyet a nagyapja adott az apjának.

A szöveg így szólt:

„Camila Ferrer, a kezdeményezés megalkotója, bemutatja a restaurálás művészetét.”

„30 másodpercig tartotta azt a szerszámot” – mondta Valeria.

–Megváltoztathatjuk a feliratot – válaszolta Mauricio.

– Már több száz példányt nyomtattak.

Valeria a kést kereste.

Eltűnt.

Egy héttel később kapott egy csomagot visszaküldési cím nélkül. A csomagban a családi szerszám két fele volt.

Egy jegyzet is kísérte:

„Néhány örökséget könnyebb megtörni, mint másokat.”

A gála előtti este Camila hangüzenetet küldött.

„Ha megpróbálsz megalázni, azt fogom mondani, hogy Julián a válás előtt a szeretőd volt. Mindenki azt fogja hinni, hogy egy nő azért hagyja el a férjét, mert már van egy másik férfija.”

Valeria elmentette a felvételt.

Másnap reggel sötétzöld ruhát vett fel, a nyakába akasztotta a híd medálját, amit soha nem adott oda Mauriciónak, és becsukta a restaurált cselló tokját.

Nem azért mentem a gálára, hogy bosszút álljak.

Vissza akarta kapni a nevét.

3. RÉSZ

A centenáriumi gála üzleti vezetőket, zenészeket és kulturális szakértőket hozott össze a régi Guadalajara vasútállomáson.

Valeria tizenkét oldalnyi, eredeti dátummal ellátott jegyzetfüzet hevert a színpad mellett. Camila hamis fényképét eltávolították.

Mauricio több beszédet is mondott. Valeria nevét csak akkor említette, amikor a tanács átadott neki egy szöveget, amin nem tudott változtatni.

—Köszöntsük a program mesterrestaurátorát és megalkotóját, Valeria Mendozát.

Taps közepette felment.

A táskára tette a kezét.

– Májusban ez a cselló jó állapotban volt. Hónapokkal később repedéssel érkezett meg a műhelyembe, mert rossz tokba helyezték.

Megmutatta a fényképeket.

– A restauráció nem törli el a sebet. Megerősíti azt, hogy a műszer újra ellenálljon a feszültségnek anélkül, hogy ugyanott törne el.

Aztán a jegyzetfüzeteire mutatott.

– Két évvel ezelőtt terveztem egy fizetett programot olyan fiatalok számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy fizetés nélkül dolgozzanak. Ezeket a terveket odaadtam a férjemnek, mert azt hittem, otthont keres nekik. Az alapítvány később más néven jelentette be a projektet.

Az ajtók kinyíltak.

Camila piros kismamaruhában lépett be.

– Ez hazugság! – kiáltotta. – Mauriciónak adtad a jegyzetfüzeteket. Csak akkor mondtad, hogy lopás volt, amikor megtudtad a kapcsolatunkat.