És évek óta először a házamban a csend békésnek, nem pedig magányosnak érződött.
Miközben a naplemente betöltötte a szobát, odavittem Sophie-t az ablakhoz.
Kinyitotta apró kezét a mellkasomon.
Megcsókoltam a homlokát.
– Túléltük – suttogtam.
Aztán elmosolyodtam.
“Nem.
Sokkal jobban teljesítettünk ennél.”
Jogi nyilatkozat: Ez a történet egy szórakoztatási céllal készült kitalált mű. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, eseményekkel vagy helyekkel a véletlen műve.
