A zaklatók elkövették életük legnagyobb hibáját: kikezdtek a rossz vezérigazgatónővel – de egy egyedülálló apa Navy SEAL múltja hamarosan megleckézteti őket.

2. RÉSZ

Camila biztonságban volt, de Tomás nem akarta megvárni, amíg a fenyegetés fokozódik. Megkérte 70 éves szomszédját, Doña Elvirát, hogy vigye el a lányt a nővéréhez Querétaróba.

„Miért nem mehetek iskolába?” – kérdezte Camila.

– Van egy problémám a munkahelyemen, és nyugodtabb lennék, ha a hétvégét Doña Elvirával töltenéd.

A lány észrevette a feszültséget a szemében, de azért átölelte.

– Gyere vissza értem, apa.

-Mindig.

Ahogy az autó elhajtott, Tomás egy pillanatra hagyta, hogy a félelem eluralkodjon rajta. Aztán azzá az emberré vált, akit évekkel korábban kiképeztek.

Renata bocsánatot kért, hogy belekeverte az ügybe. A férfi egy zacskóba tette a fényképet, hogy megőrizze az ujjlenyomatokat.

„Ez nem veled kezdődött. Aki a fotót itt hagyta, fél attól, amit felfedeztünk. Ez azt jelenti, hogy közel vagyunk a célhoz.”

A számítógépes csapat kinyert egy listát, mielőtt Germán törölhette volna azokat. Az MSX44 kód 14 hónap alatt 17 alkalommal jelent meg. 12 alkalommal Germán a transzferek helyszínének közelében dolgozott. A másik 5 napon azt állította, hogy otthon van.

Renata átadta a bizonyítékokat egy erre szakosodott ügyésznek. Bírósági végzést azonban csak másnap reggel adtak ki.

– Germán már tudja, hogy lemásoltuk a fájlokat – mondta Tomás. – Te vagy most a legnagyobb védelmezője. A vallomásod nélkül a rendszert hibáztathatja, és mindent késleltethet.

– Az irodámban vagyok az ügyvédemmel és két alkalmazottal. Nem fogok elmenni.

Percekkel később Tomás hívást kapott Germántól. Azt állította, hogy Renata önként ment a még építés alatt álló Centenario-toronyba, hogy kiderítse „az igazságot”.

Tomás felhívta az irodát. Renata 10 perccel korábban egyedül ment el.

Megérkezett a toronyba, és felment a személyzeti lépcsőn. Felügyelte a javításokat, és ismerte az elrendezést. A 28. emeleten Renatát Germánnal szemben találta. Két férfi őrizte a kijáratokat.

– Úgy tűnik, a dokumentumok elítélnek – mondta Germán –, de vannak nálam a digitális aláírásoddal ellátott dokumentumok. Amikor a hatóságok meglátják őket, felfüggesztik Montalvo Sistemas összes szerződését.

– Hamisak.

„Évekbe telik, mire kiderül az igazság. Addigra a céged halott lesz. Ejtsd a vádakat, hibáztasd az informatikai vezetőt, és egy hónapon belül lemondok.”

– És Tamás?

Germán elmosolyodott.

„Ő egy munkás, aki beavatkozott olyan dolgokba, ahol nem volt szabad. Ha elfogadja, akkor többé nem fogunk sem rá, sem a lányára figyelmet fordítani.”

Tomás bukkant elő az árnyékból.

– Már így is túl sok figyelmet szenteltél neki.

Az egyik férfi előrelépett. Tomás kikerülte a karját, amitől a férfi elvesztette az egyensúlyát és egy oszlophoz szorult. A másik megpróbálta hátulról elkapni, de mielőtt felfoghatta volna, mi történt, a földön kötött ki.

Germán hátrébb lépett.

– Ön karbantartó.

– Most már igen. Korábban bűnözői csoportok által fenyegetett tanúkat védtem. Akkor hagytam ott a szolgálatot, amikor a feleségem meghalt, mert Camilának apára volt szüksége, nem fegyverre.

Renata arca megváltozott. Végre megértette Tomás mozdulatait, állandó megfigyelését és a veszéllyel szembenézve mutatott nyugalmát.

– Térdelj le! – parancsolta Germánnak.

– Nincs felhatalmazása arra, hogy letartóztasson.

„Nem foglak letartóztatni. Megakadályozom, hogy az úton lévő rendőröknek kelljen eldönteniük, fenyegetést jelentesz-e.”

Germán a legyőzött embereire nézett és engedelmeskedett.

Renata felemelte a kezében rejtegetett telefont. Egy alkalmazás még mindig felvételt készített.

„A teljes beszélgetésünket elmeséltem az ügyvédemnek és az ügyésznek” – mondta. „Azért jöttem, mert tudtam, hogy tárgyalni fogsz. Hallanom kellett, ahogy beismered a zsarolást, és megemlíted a Camila elleni fenyegetést.”

Tomás meglepetten és bosszúsan nézett rá.

– Elmondhattad volna a tervedet.

– Azt kérted volna, hogy ne jöjjek.

– Mert veszélyes volt.

– Nem várok engedélyt arra, hogy megvédjem, amit építettem. De igazad van: rád kellett volna bíznom az egész tervet.

Lent elkezdtek vijjogni a szirénák. Germán arcán még mindig furcsa mosoly jelent meg.

– Azt hiszed, nyertél – mondta Renatának. – Amikor átnézik a szerződéseket, minden átutaláson megtalálják az aláírásodat. Én börtönbe kerülök, de a céged velem együtt fog eltűnni.

A rendőrök bilincsben vitték el. Kint az ügyész félrehívta Renatát, és megmutatta neki a lefoglalt dokumentumok másolatát.

A digitális aláírása minden kiszivárogtatásban megjelent.

Kevesebb mint 24 óra alatt felfüggesztették Montalvo Sistemas közbeszerzéseit. A hírügynökségek abbahagyták az áldozatként való kinevezését, és elkezdték megkérdőjelezni, hogy valóban ő szervezte-e meg a kémkedést.

Renata elfogta az árulót, de még így is mindent elveszíthet.

3. RÉSZ

A részvényárfolyam három napig zuhant. Több igazgatósági tag is követelte Renata lemondását. Beállíthatta volna magát megtévesztett igazgatóként, de úgy döntött, hogy felfedi a dolognak azt a részét is, ami a legjobban szégyenítette.

„Germán a hátam mögött cselekedett” – mondta az alkalmazottaknak –, „de azért halmozott fel annyi hatalmat, mert jobban bíztam az eredményekben, mint az irányításban. Bárkit, aki megkérdőjelezett egy döntést, félreállítottak. Ez a kultúra az én felelősségem volt.”

Tomás hátulról hallgatta. A nő, akivel aznap este találkozott, azért hagyta el a gálát, mert nem bírta elviselni, hogy bárki előtt sebezhetőnek érezze magát. Most pedig az egész társaság előtt ismerte be a hibáit.

A nyomozás során kiderült, hogy Germán Renata digitális aláírásának másolatát az irodájában tárolt eszközzel készítette. A helymeghatározási nyilvántartások szerint minden egyes átadás során a nő vagy nyilvános megbeszéléseken, vagy távol volt a várostól.