A kifejezésre meredt.

És elmosolyodott.

Aztán elővette a kulcscsomóját.

Volt 2 régi kulcs.

Az egyik az volt, amelyet Pilar hagyott rá.

A másik, Sergio példánya.

Lucía kivette a másodikat, és egy dobozba tette fényképekkel, nyugtákkal és egy összehajtott köténnyel együtt.

Nem dobta el.

Nem akartam eltörölni a történteket.

Szerettem volna mindenkinek emlékeztetni, hogy volt idő, amikor mások jöttek-mentek az életéből, az otthonából és a döntéseiből, mintha joguk lett volna hozzá.

Alba megjelent a hátizsákjával a vállán.

– Befejezhetjük most, anya?

-Igen.

Lucía lekapcsolta a konyhai villanyt, kiment a lányával, és elfordította Pilar kulcsát az új zárban.

Az első alkalommal az a kulcs egy titkokkal teli ajtót nyitott ki.

Most bezárt egy hely, ami végre már nem a félelem, az adósság vagy bárki parancsának a kezében volt.

Az övék volt.