Az állatvédelem nem egy hálás munka. Kevés a győzelem, és rengeteg a szívfájdalom. De ha valaki megkérdezi tőlem, miért csinálom még mindig, tizenöt év után is, miért ébredek fel minden hajnalban, hogy visszamenjek a hangos, ugatásokkal és furcsa szagokkal teli épületbe, csak a falitáblámra mutatok.
Mert a világ tele van üres ketrecekkel, amelyeket tévedések, fájdalmak és veszteségek hoztak létre. De a világ tele van Haroldokkal is. Olyan emberekkel, akik talán még maguk sem tudják, de egy esős reggelen képesek felkelni, sétabotot ragadni, és visszatérni egy olyan életért, amiről mások már lemondtak.
Mi vagyunk a kapuőrei ezeknek a találkozásoknak. És amíg lesznek olyan szemek, amelyek reménykedve várnak a rácsok mögött, addig én is itt leszek. Nyitva tartom az ajtót.
