– Megnyugodtam. Egyelőre ennyi elég nekem.
Bólintott.
– Megbántad valaha, hogy elváltál?
– Csak egy dolgot bánok.
Egy pillanatra úgy tűnt, Mauricio újabb választ vár.
-Miről?
– Hogy az ötéves fiunknak bátrabbnak és őszintébbnek kellett lennie, mint három felnőttnek.
Mauricio lesütötte a tekintetét.
Mateo kiáltotta az udvarról:
– Apa, menjünk!
-Jövök már.
Órákkal később Mateo visszatért, mert otthon felejtette a piros játékautóját.
Patricia a szekrény előtt állt.
–Szerelmem, várj kint. Anya át fog változni.
Mateo megállt.
– Tudom. Nem szabadna kémkedned.
Két lépést tett az ajtó felé, majd megfordult.
– Anya, vannak jó titkok?
-Igen.
– Mint például?
– Mint amikor meglepetésajándékot készítesz.
– És a rosszfiúk?
Patricia letérdelt, hogy egy szinten legyen vele.
– Azok, amik megijesztenek, szégyelltetnek, vagy arra kényszerítenek, hogy megvédj egy felnőttet valamitől, amiről tudod, hogy helytelen. Ezeket nem szabad elhallgattatni.
Mateo bólintott.
– Akkor értem.
Kirohant a bevásárlókocsijával.
Patricia egyedül maradt a hálószobában.
Ez a hely sokáig a hazugság szimbóluma volt.
Most megint csak az ő háza volt.
Egy ház, ahol egyetlen gyereknek sem kellene titkolóznia ahhoz, hogy a felnőtteket összetartsa.
Mert egy család nem bomlik fel attól, hogy valaki elmondja az igazat.
Sokkal korábban omlik össze, amikor azok, akiknek védeniük kellene, úgy döntenek, hogy hazugságban élnek.
